Cselekvés képtelenség

Nem megy. Mióta kitört rajtam a betegség elkezdtem leépülni. Először csak azt vettem észre, hogy dementálódom. Nem jutottak eszembe a szavak, elfelejtettem írni. Egyre jobban tölt el az üresség. Viccesen megjegyeztem a világ második legrosszabb dolga ha az ember elkezd dementálódni és közben ezt még fel tudja fogni. Tavaly jelentkeztem egy iskolába, de már képtelen voltam felfogni, mit mond az oktató. Jegyzeteim használhatatlanná váltak, nem ment a tanulás. Ebbe, ha nehezen is de beletörődtem. Viszont most egyre nagyobb a gond. Egy ideje úrrá lett rajtam a cselekvési képtelenség. Először fel sem tűnt, hogy egyre többször halasztom a dolgaimat. A saját terveimmel kezdődött. Aztán jöttek a kötelezők. Voltak napok mikor már nem volt kedvem bemenni dolgozni. Jöttek a hazugságok, a különböző ürügyek és az ezzel járó szorongás és lelkiismeret fúrdalás, mert én tisztességes, becsületes ember vagyok. Legalábbis voltam. Közben egyre csökkent a cselkéseim száma és köre. Bánt, hogy elmaradnak a dolgok és egyre igénytelenebbnek érzem magam, de sokszor képtelen vagyok akár egyetlen mozdulatra. Napjaim kávézással, dohányzással telnek. Az ágyam mellett ott nyugszanak a félbehagyott könyvek. Ma sem tudtam elmosogatni és nem tudtam elmenni vásárolni…