családicsapda

Két-három pohár csokilikőr és rávettem magam hogy máshogy próbálkozzak. Talán ha versekben írok túlcsicsázom a mondandóm és ezért nem megyek semmire. Az utóbbi napokban már bazira azt gondoltam és gondolom, hogy rohadtul nem olvas senki senkit. Csak én vagyok ilyen kibaszott-reakciófüggő ha már 5 nap mély és mindig síró az online felületektől önmagam direkt távol tartó részem próbálkozik? Nem hiába unok bele időnként, aztán szarok az egészbe, mindenkibe és magamba is. Fú, de fasza nyelvezetem van, kissé összegyűlt aminek kellett. 20 felhasználó, néha azon gondolkozok, mit csináltok ti itt egész este. Írok, fél órát még maradok jön e reakció ha nem, bebaszom magam az ágyba és olvasok. Menekülök.

Nos, csak egy pár szót terveztem a szokásos ünnepi baszott kajacsapdáról, ami ma ért utol legjobban. Oké, igen, 24.e a szentkiccsalád összegyűlt – kezdek röhögni magamon, noooo, komolyságoooot! – mer amúgy hiába a minden, 24.-én éjfélkor kezdtem és 3 napig menetrendszerűen bőgtem minden este. Naná mennem kellett vissza, mer a kajacsapda, másnap halra készültem , volt kacsa, de untam már….26.-án volt hal, 27.-én meg szartam az egészbe és elmentem a lógushoz. Persze beleegyeztek: oké, jó, többet nem kell jönnöd, és adtak egy lábos töltött káposztát. Töredelmesen vallom be, egyszer rendeltem közben pizzát, mert annyira nem tudom …. órákig melegíteni a káposztát és a húsgolyó sose lesz igazán meleg. Én pedig valami frissre vágytam valami másra. Volt egy kis időm … szombaton voltam utoljára ebben az évben a lógusnál, de a legnagyobb kajacsapda csak most jött még.

Szóval, azt hiszem, sőt egyre inkább érzem azt, hogy senkit nem érdekel valójában hogy vagyok. Engem meg nem érdekel a rántott hús. A mai napot elég érdekesen oldottam meg. A telefonom elemes, kezd haldokolni, (mégse kell tán a wc-n lehúznom! 😀 ) , de még utolérnek, mondom, ma a plázába megyek. Erre apám: mer ott mi van? Mondom, a telefonomat viszem be, a mobilt az adategyeztetésre, apám még próbált hatni, hogy nyitva van e az, meg vasárnap (????) a plázában hatig minden nyitva van.

Szal nem vagyok egy pláza cicc-micc de most nem akartam haza jönni. Végig menekülésben a rohadt telefonok elől. (mer apám úgy gondolta hogy majd felmegyek rántott húsért, pff, mi van ha nem? nem halok éhen, és ami a legdurvább, RÁJÖTTEM, AZT HISZIK, HOGY NAPI 24 ÓRÁBAN ÉN ITTHON VAGYOK, HISZEN SE BARÁTAIM SE SENKI VAGYIS ROHADT ÉV VÉGE, RÁMKATTANNAK)

A lógus mondja, de hát lehet dolga, most ide jött, oké aznap kivételesen nem kutakodtak az életemben, de amúgy kb mintha 24 órában itthon kéne lennem. Már 24.én se értek el. Valahogy a telók se engedelmeskedtek 😀 , a mobilom ugye nem működött, a vezetékes merülőben, apám írt emailt amit nem olvastam, feküdtem kb du. a reggeli gyógyszer plusz Frontin után mikor valaki csengetett. Összeszorult a gyomrom, nem válaszoltam. Apám volt. Anyám már megértette hogy maradjon távol tőlem, de így se jobb, apám nem kattan le.

Öhm- szóval ezen közjáték után – igen, menekülésképp, pláza, kisváros, kis pláza (én egy Westendben olyan másfél órán belül végkimerülésben meghalnék :-D) de kis pláza is lehet tele pláza, vodafone, mozi, Mary Poppins, moziban rengeteg ember, mindenki főleg családdal – elgondolkoztam, hogy tán soha az életben nem mentünk családilag moziba. Anyám néha valami barátnővel, én manapság már egyedül barátok híjján, a kutyámat oda nem vihetem be, apám meg sajnálja a pénzt ilyenre – vagyis dögöljön meg mindenki a magánytól de majd ő főz és az mindent megold. LÓFASZT GYEREKEK! LÓFASZT!!!! – MEGINT RÖHÖGÖK MAGAMON.  Mennyire faszát adok írva, soha életemben egy szavam se lenne élőben még bátortalanul se nemhogy így.

Szóval: pláza, vodafone, mozi, Mary Poppins a nyüves Londonban, mesevilág és sok varázslat egy amúgy rohadt világban de elfelejtettem apám. Viszont már dög éhes voltam. A film előtt nem mertem enni. Utána ettem ott a plazaban, beugrottam szétnézni a könyvesboltba, vettem egy Olasz Krémest, oda beülni nem, istenmentsen, egyedül??? mikor full tele van a hely? kizárt!!!

és kifele pedig, nem bírta a lelkem megállni, csak mert szilveszter és a piálás és ilyenkor hiányzik belőlem a kislány, ha piálok és elnyomok hiányzik, ha sírok, megélem, de mindenképp nehéz, találtam egy aranyos nem sok ezer forintos, tűrhető áras de pihe-puha Brummot.

Készen állunk a holnapi kaja ütközetre. Nem sok kedvem, nem sok önálló akaratom van ehhez, de a káposztás cuccot is haza kell vinni … meg valami halat mondogatott…hogy na de holnap.

Bár érdekelné bármelyiküket is valójában hogy érzek és mikkel küzdök, de nem. Sajnos nem.

Kajálok, talán utána majd sírok, aztán igyekszem nem kihányni. Simán előfordulhat, – de erről persze nem beszélhetek. Szoros a kötél körülöttem. Az a kifejezés jutott eszembe, hogy a kutya rövid pórázon…

Picur is hogy utálja, mindig alig várja, hogy olyan időjárási és egyéb körülmények legyenek hogy elengedjem. Szabadon. Akkor pedig fut, szaglászik és boldog. Hát igen, így van ez.