új pszichológushoz megyek…
Ma elbőgtem magam fél nyolckor este a munkahelyemen, hogy nem érem el a buszomat, és a kisfiam már aludni fog, mire hazaérek.
Ma reggel sem én ébreszettem, és nem én vittem az oviba. Magyarul, reggel elindultam, és a műszak végeztével még volt egy hosszú munkahelyi értekezletünk…
Apa meg már két napja elutazott, először Svédországba, most meg már éppen Szentpétervárról telefonált. Szegényem, ő is holnap hajnalban kel, és megint vonatozik valahova… és ez még egy hétig így van, jövő kedden jön csak haza…
még jó, hogy itt lakik velünk M. már régóta, és besegít ilyenkor.
de azért ő mégsem pótolhatja apát és anyát.
nem tudom, hogy lesz ez a jövőben…
Mindenestre szerencsére még ébren volt kismanó, mikor hazaértem ma. még tudtunk játszani egy fél órát, és még esti mesét is tudtam olvasni neki.
holnap elsírdogálom mindezt az új, munkahelyi pszichológusomnak…
Akinek a főprofilja a munkahelyi szerepek megerősítése…
Kanadai, nagyon helyes, láttam a bemutatkozó oldalát. Félek, hogy egy kicsit fiatal. Meglátjuk.
Karriertervezést várok tőle. Tanulni akarok. és tele vagyok szorongásokkal, hogy már öreg vagyok hozzá, és az angolom sem kőkemény, a norvégom sem, és hogy meg kell elégednem az óvodai vonallal életem végéig…
tk. ezt is el lehetne talán viselni.
új pszichológushoz megyek… Read More »