borderline személyiségzavar

Ne viccelj már Anna, hisz apád lehetnék!
Ettől a mondattól rám tört a mehetnék,
de oly lágyan suttogta: mit szól majd APÁD?
hogy szájon csókoltam, és hagyta magát.

APÁM márpedig nincs, nekem apu, apukám van! 
Apu egyszer sírt a félhomályban,
apu van, hogy sört iszik Xanaxra,
apu rászól az ügyetlen kamaszra,

apu nehéz halétel után is
a tiszta aléthea szavain szól hozzánk,
apu világszám lehetne,ha jól reklámoznánk.
Aput megbántottad, és apu is bántott,

szórd szét, mint nyulaknak télire faháncsot, 
tépd le, mint kezedről bilincset,
hajadból bogáncsot!
Aput, mint marhakötelet,

kelletlenül, mégis követed,
apu nincs itt, apu elment,
oda a mindenkori mentsvár,
bezár a kilincstelen kincstár-

idilli gyerekarcunk sincs már,
és nem áll jól, ha toporzékolunk.
Halvány vonal a tesztcsíkon, ez volt a fénykorunk!
Itt még vártak és örültek e lelkes őrültek,

s velem most mégis mind olyan goromba.
Fojtottak volna meg még vonal-koromba!