Nem vagyok jól
Nem vagyok jól. Próbálom leírni, megfogalmazni a semmit. Csak úgy fáj. Nincs ok, nincs semmi. Csak nem érdekel, csak nem tudok figyelni semmire. Csak elvesztek az emlékeim. Minden nap, minden éjjel meghal az ember. Minden nap. Már nem alszom, csak keveset. Hiába szeretném, igyekszem kizárni, nem megy. Minden pillanatban feléled. Marcangol. Olyan keservesen tépi mellkasom. A félelem, a szorongás. Utálom magamat. Senki vagyok. Minden perc kész őrület. Nem vagyok jól, és ezen nem változtat semmi. Nyelvem hegyén érzem, valami késztet, hogy beszéljek, mégsem tudok megszólalni. Minden olyan zavaros. Nincs egy perc nyugton sem, hát iszom. Hogy tudnak az emberek élni? Néha azt érzem, hogy nem evilági vagyok. Az én szavaim miért mások? Mért félnek tőlem az emberek? Mindig csak egyedül. Oly nagy dolog, kérés lenne egy ölelés. Bár lennék én is valakinek fontos! De amíg ez vagyok…. Nincs kiút. Mért vagyok még életben? Engedj el te élet. Eressz. Talán eleve ilyennek születtem. Mi a baj velem? Miért nem foglalkozik velem senki? Utálom, gyűlölöm. Hiába pusztítom önmagam, mégsem vagyok elég gyors. Minden nap felkelek, hogy minden percben elvegye a kedvem. Már semmi nem érdekel. Ezen menjen valaki keresztül. Miért nem zárnak be? Tennének rám egy cédulát, őrült. Ígérem soha többet nem jövök elő. Soha, soha, soha! Mit akarsz még élet? Semmi nem volt még elég? Már mindenem a tiéd. A vérem kell! Megkapod. Szakadj szív, szakadj.