Depresszió
Sziasztok!
Már régen jártam erre. Eddig fenn tudtam magam tartani a felszínen, nehezen de sikerült. Viszont szeptemberben elkezdődött életem egyik nehezebb időszaka. Mindkét gyermekem iskolát kezdett, a nagyobbik gimit, a kicsi általánost. Faluból városba. Óriási változás,hiszen faluban kb. 200-an járnak a suliba, városban a triplája. A gimivel nem volt nagy gond, szerencsére 15 éves nagylányom már könnyebben veszi az akadályokat. A kicsi fiammal más. Falusi oviból (kb.90 gyermek) ment,városi suliba. Teljeenúj környezet, társak stb. (Amúgy lakásvétel miatt kellett városba iratnom suliba, amúgy ment volna faluban tovább iskolában). Kissé félénk,érzékeny kisfiúról van szó, az akit kipécéznek és szekálnak a többiek. Na most amíg falun, meg tudom bszélni a szülővel,ez várásán már nem így megy. Itt a tanár tesz valamit vagy nem.Szólok, vagy lesz valami vagy nem. Az ofő,mint kiderült egy ordítozó hárpia, aki nem önbizalmat növel,hanem a földbe döngöl. Rászált a fiamra,kijelentette figyelemzavaros,elküldte viuzsgálatra,amiből kiderült hogy még játékos korszakát éli,nincs olyan gond amire gondolt. De mi mint szülők nem lettünk semmiről értesítve . Próbáltam beszélni a tanítónővel, kedvesen,de ő arrogánsan válaszolt,vádaskodott stb. Szóval úgy döntöttem, talán gyerekesen hangzik, de soha nem akarok vele találkozni. Eljutottam odáig,hogy már nem érdekel semmi, a gyerekeimet foggal körömmel védem, próbálok iskolát intézni félévtől. De közbe belekerültem egy örvénybe. Nem tudok összefüggően figyelni a munkámra, egy ideig megy,aztán elkalandozom, laptopon dolgozom,otthonról, már szinte az összes betegség tüneteit,lefolyását tudom. Félek mindentől. Ha találok valamit egy ideig lelkesít, aztán félreteszem nem érdekel. Kinézek magamnak valamit, nagy nehezen megveszem, mire odaér hozzá már nem tudok mit kezdeni vele,nem érdekel. Az az időszak amíg várom az lelkesít,utána már nem. Nem szeretem magam,utálom amilyen lettem. Még a boltba is félve megyek le, egyre ritkábban teszem,inkább előre vásárolok. Szégyellem magam.Éjjel,hajnalban szorongva ébredek, nem tudom miért szorongok hisz okom nincs rá.Voltam orvosnál 3.-án, kaptam 1mg-os Xanax sr-t és Agomelatin anpharm 25mg-ot. Eddig is szedtem 0,5mg xanax-ot este elalvásra. Ez az Agomelatin meg a Valdoxan helyett van, de nem szedem. Mert a Valdoxant szedtem,viszont semmit nem ért sajnos. Állítólag ez ugyanaz, viszont sajnos nem emelten írta a doki fel így mikor kiváltottam volna, próba miatt nem tettem. Legszívesebben olyan gyógyszert kérnék, ami kitörli a sok mínuszt az agyamból,a sok aggódást. De ilyen nincs,és én kezdem elveszíteni a lában alól a talajt. Pedig muszáj talpon maradnom a családom miatt is.