Öregedés – vagy inkább öregség
Nem is tudom, hova tegyem magam. A korom szerint, persze, tudom. De ahogy kívülről látnak, meg ahogy ezt a látásmódot a hasonló korúak értékelik.
Olvastam olyat, hogy van, aki szereti, ha néninek szólítják. Írtam, hogy az hülye. Nekem már a tetszik is a halálom: mit tetszik kérni?
Azt szeretem, ha simán tegeznek. (Manapság amúgy is ez a menő.) Volt már nemegyszer, hogy tegeztek, úgy megjelenés alapján, aztán a lógó pofámat látva elnézést kértek!, én meg mondtam, hogy maradjunk a tegeződésnél. Megköszönték, fiatal nő is… Volt, hogy tegeztem fiatalokat, ők meg nem, én szóltam, hogy hát természetesen tegezzenek vissza. (Nem gyerekek voltak.) Mondták, hogy van, aki megsértődik… Hát szerintem az bunkó, aki egy felnőtt embert tegez, és nem azért, mert azt várja, hogy visszategezzék. Egyébként is a „tisztelet” nem ezen múlik, és önmagában a koron nincs mit tisztelni. Mostanában sorozatban tegeznek, ilyenkor lesz büszke az ember, aztán jön a pofán csapás egy „néni”-vel, mint anno a Telekomban egy negyvenes nőtől!
Akkor már inkább egy semleges megszólítás,: ön, maga, asszonyom (a hölgyem-et utálom, mert nem mindenki hölgy, én sem).
A multiközértben meg 2x is megkérdezték a zárlat alatt (nemcsak tőlem, nálam fiatalosabb arcú nőtől is), hogy 65 alatt vagyok-e? Mondtam: igen, csak rosszul tartom magam… A piacon meg simán, kérdés nélkül beengedtek a 65 év felettiek idejében…
Akkor most mi van? Helló, vagy „kezi’csókolom”? Én lelkileg helló lennék… Tán még alkatra sem néni. Jó, a pofám alapján vénqrva…
Mit lehet ezzel kezdeni???
*
Amikor beléptem a 30.-ba, rémes volt. Ezt már írtam, hogy 35-36 évesen nagyon öregnek éreztem magam (volt rá (külső) okom). Aztán a 40.-be lépés, egyúttal a válással, depi. Az 50.-be nem is érdekelt (sőt, bizonyos szempontból tetszett), de akkor is nagyon depis voltam… 6 nap múlva belépek a 60.-ba, az maga a vénség. Nem bírom elviselni, és nem önmagában az öregedés a baj, hanem maga a kor. És miért kell ezt megélni???
Öregedés – vagy inkább öregség Read More »