beszólás

apósom be-be tud szólni. teszi mindezt mosolyogva és „viccesen”.

leszarom.

teljesen olyan, mintha az önbecsülésemet akarná kicsit megingatni.

azt mondja ma nekem : jó kekszet tudsz venni. (fel sem veszem a lapot. ízlett? kérdezem vissza.)

tavaly azt mondta, hogy főzzek úgy, ahogy ők szoktak. Jól.

mondanom sem kell, hogy ő be sem teszi a lábát ak onyhába.

meg hogfy amerikai parti lesz-e nálunk holnap? mondom miért amerikai? methogy mindenki hoz magával valmait enni. mondtam ,hogy hát vagy éppen olyan parti, ahol éppen élünk, itt is csinálják.

aha.

mit várt, egész npa a konyhában fogok állni???

istenem. az embernek legyen állása, karrierje, szép és okos gyereke és ápolt kinézete, a lakása is, és emelett legyen konyhatündér. hát ez nem komplett ,de nem is idegsítem magam.