bánat

Hiányzik Reményke… miért, miért nem lehetünk EGYÜTT…? Annyi minden van, ami meggátol ebben… ezenkívül az is fáj, hogy olyan emberek, akik meg nem jelentenek nekem semmit, inkább idegesítenek, rámszállnak, nem hagynak békét nekem. Akkor már inkább Reményke se legyen velem valósan, csak azok az emberek akik mindig piszkálnak, inkább szálljanak le rólam. Nem értik meg, hogy én nem olyan vagyok mint ők. Arra próbálnak rákényszeríteni, hogy menjek velük, mozduljak ki, éljek úgy mint ők. Nem értik meg, hogy én Lelkileg Meghaltam…? Nem akarok velük menni, nem akarok velük lenni! Nem akarok tőlük SEMMIT! Nem akarom, hogy rámakaszkodjanak. El akarok bújni. Nem bírom a kényszert, az erőszakot… miért nem lehet egyedül élni, békében és nyugalomban…? Kérlek hagyjatok békén („kedves” családom), nem vagyok kíváncsi rátok. eleget csalódtam már bennetek. Amikor fájdalmam volt, magamra hagytatok, amikor magányra volt szükségem, nem hagytatok békét nekem. Nem ti vagytok az igazi családom. A vér nem számít. Csak a Lelki Kötelék. Az én Igazi Családom (Szerelmem): Reményke.