b énázok :)

Hullafáradt vagyok, gyakorlatilag úgy vánszorgok haza a munkámból,m int akit megvertek, és még jól be is szart… már bocsánat.

(zárójelben megjegyzem, hogy itt az ovikban az első és a második a GYEREK. utána jön csak a felnőtt – akár személyzet, akár szülő. Mindenki beledöglik, hogy a gyereknek jó legyen. És nem alszanak 3 éves kortól egyáltalán – viszont kinn vannak télben, fagyban, esőben, hóban, napsütésben, – és olykor – sokszor – úgy jönnek haza, mitn a kismalacok… én ha hazaérek az oviból, kezdhetem itthon kimosni a gyerekemet és a ruháját… és másnapra megszárítani… – nagyon helyes, értem én, így lesz a gyereknek jó!! páros lábbal sikongatva urgálnak a pocsolyába!!! 🙂 🙂 🙂 – )

éjjelre be kellene borogatni a lábaimat és felpolcolni, de nincs erőm már ehhez sem.

sajgó lábakkal ébredek másnap és fáradtan, kimerülten, késve érkezem.

nem adom fel. talán beleszokok.

sajnos a busz is rettenetes megbízhatatlanul közelekedik. legutóbb 45 (!!!!!!) percet ÁLLTAM  a buszmegállóban, mire végre méltóztatot tjönni a busznak, aminek egyébként 10 percenként kellene járnia, de állítólag mindig ilyen összevissza jár, mert nagoyn messziről jön…

és a gyerekekkel elkezdtem zenei csoportokat – már látom, hogy hol hibázom, hol lehetne javítani – felejtsem el, hogy furulyát és szájharmonikát is teszek a kosárba, mert akkor csak a veszekedés megy ezekért…

ma vettem egy xilofont- talán az lesz az én hangszerem végül, vagy a furulya – nekik meg fogok csinálni kis ritmushangszereket műanyag citromból és almából, meg zöldségekből. ma jól bevásároltam belőlük…

nagyon fáradet vagyok.

ma volt az első párterápiás ülésünk is. jót bőgtem, nem vagyok sokkal könnyebben, de talán jó kezekben leszünk…

májusra kaptuk a következő időpontot…

tk. örülök. elkezdődcött talán egy közös utazás? reméelm…