APU
BÚRA LAKÓK – köszönöm, köszönöm, köszönöm. Nélkületek másként történt volna!!!!!!!
Ha tudnátok, – de hiszen tudjátok!!!!! jobban tudtátok, mint én!!– mennyire fontos, lényegi, a családi struktúrát átrendező történés és tapasztalat volt magam, a kisfiam, az anyám, és az egész családom számára, hogy időben érkeztem, hogy aput hazavitettem a kórházból, és hogy lehetőség teremtődött így együtt lenni vele utolsó óráiban és perceiben…… és halála után is volt időnk megtapasztalni a hozzá való kötődést és elválást…
Az az igazság, hogy abban a zaklatott idegállapotban, amikor végül mégis úgy döntöttem, hogy megyek, és viszem a kisfiamat is, nem igazán tudtam még, hogy ez mit fog jelenteni a jövőben, a családunk történetében, és saját személyes sorsunkban, de valahol a mélyben ÉREZTEM, hogy ezt kell tennem és nem tehettem mást……. de kellett a ti megerősítésetek a tépelődésem közepette….
Ma már tudom. Valami mély, tisztán kitapintható, lényegi változást okozott ez a történés.
A meglévő szeretettelen, goromba, figyelmetlen struktúrán egy „helyrehozhatatlan” mély repedés jött létre!! Ez a családi történetünkben egy kiemelkedő esemény, valami olyan, amit nehéz is szavakkal leírni….
Ráadásul ezt a „törést” én okoztam 🙂 – minden ismerősi és családi „jóakarat” és javaslat és ágálás ellenére. És ebben ti segítettetek! Mert ti jobban tudjátok, hogy ez milyen!
Akárhányszor beszélek az anyámmal és a testvéremmel, mindig hálásan megköszönik, hogy időben jöttem és hogy apu otthon halhatott meg. Erre most már örökre emlékezni fogunk. Mintha valami helyreigazítás történt volna. Valami megváltoztathatatlan és végérvényes dolog JÓL TÖRTÉNT MEG, visszavonhatatlanul, hibátlanul. És ennek a jelentőségét mindannyian átérezzük, és ezt sokszor el is mondjuk, magunknak és egymásnak is…
Megadatott egy csoda a mi bolond és terhelt és boldogtalan családunk feszültségekkel és tragédiákkal terhes történetében.
Apu halálos ágya mellett töltött utolsó napok, órák, percek egy csendes, szeretetteljes, áhítatos időszakot teremtettek. Valamit megsejtettünk a titokból, a szeretetből, a túlvilágból, Isten jelenlétéből…
Újra és újra köszönöm nektek. Sokat gondolok apu méltóságteljes, szeretetteljes halálára, és arra, hogy milyen különös ajándéka a Sorsnak, hogy ti itt voltatok velem és hozzájárultatok ahhoz, hogy az életemben, a boldogtalan családunkban a legnagyobb és kínzóan hiányzó dolog – a feltétlen szeretet megtapasztalhatóvá, valósággá váljon…
Köszönöm nektek.