álompasi

most minden irgalmatlanul gyors. nem biztos, hogy értelmesen le tudom írni, de megkísérlem.

váratlanul jutottam egy kis pénzhez, aminek következtében megváltam a munkámtól és mostantól csak a záróvizsgámra és a saját cégemre koncentrálok. necces a dolog, elég vakmerő húzás volt, annyira azért nem sok a váratlan pénz, hogy teljesen nyugodt legyek,de őszintén szólva rohadt keveset kerestem és a másik két dolog szerintem (nem vagyok biztos benne) fontosabb.

csodás anyámnak amint elmondtam a dolgot, rögtön kiakadt és kihasználta az alkalmat, hogy még jobban elbizonytalanítson. ez kb. megerősített abban, hogy jól döntöttem.

álompasival (hosszas kérlelése után) a minap találkoztam. úgy nézett ki a dolog, hogy amint ajtót nyitott már terelt is be a hálóba. azt hiszem köszönt előtte, de ennyi volt a kommunikáció. én persze szerettem volna kicsit ráhangolódni a dologra, de nem sikerült feltartóztatnom. se 5-10 perc beszélgetés, se előjáték, a ‘szia után 30 másodperccel már bennem is volt. ezek szerint nagyon várt 🙂 (kérlek, vegyétek észere az öniróniát) dugtunk egy fantasztikusat, majd beszélgettünk hajnalig. jó volt. utána alvás, majd reggel a szokásos rutin. dolgozott, tévézett, mintha ott sem lettem volna, kicsit kötekedett aztán megint dugtunk. ez már elég erőltetett volt, de azért nem volt rossz. utána azzal büntetett, hogy megint nem foglalkozott velem, én meg egy ideig alvást színleltem (valójában meditáltam), aztán leléptem.

olyan őszintén szólva, ahogy csak egy névtelen blogban lehet, kurvára szeretem, akarom és annyira félek attól, hogy ezzel elijeszteném, hogy egyáltalán nem merem kimutatni. ráadásul zseniálisan játszom, semmit nem vett észre abból, hogy hogyan viszonyulok hozzá. annyira nem, hogy a múltkor azt sérelmezte szex közben, hogy azt érezte, hogy nekem nem is számít, hogy tulajdonképpen vele dugok, lehetne bárki. ezt nem tudtam kommunikálni, de az az igazság, hogy amikor nagyritkán mással dugok, akkor is rá gondolok. ráadásul csak azért teszem, mert ő is vadászik és nem akarok még egyértelműbben alárendelt helyzetbe kerülni, mert akkor kevésbé lennék vonzó számára. tudom, hogy most mit gondoltok, nyílt lapokkal kellene játszani (többnyire én is ezt preferálom), de most teljesen biztos vagyok benne, hogy ha kitálalnék, akkor azt mondaná, hogy ő nem tudja viszonozni az érzéseimet, ezért inkább ne találkozzunk többet, mert nem akar kínozni. szerintem van ennyire korrekt.

egyértelműen a saját gyengeségem, aminek elkerülhetetlenül meg fogom inni levét (sőt, már iszom is), hogy erre még nem vagyok kész. bárki másnak azt mondanám, hogy minél előbb szakítsa meg vele a kacsolatot, mert később csak ennél is nehezebb lesz, de még nem megy. az egyetlen reális elviselhető végkifejlet számomra az lenne, ha addig sikerülne megtartani part-time lover státuszban, ameddig nem esek bele valaki másba. én pontosan szökőévente egyszer vagyok szerelmes, szóval nem egyszerű.

álomasinak meg (ahogy az utolsó találkozásunk leírása is érzékelteti) semmi, de semmi terhet vagy kötöttséget nem jelentek (ráadásul ő legalább annyira opportunista, mint én), szóval felőle ez mehet minadig, ameddig kicsit is vonzónak talál. a korkülönbséget tekintve örökké.

ritkán intézek hozzátok konkrét kérdést (részben azért, mert nem hiszem, hogy sokan olvasnátok, részben meg azért, mert tudom, hogy többen utáltok és outsidernek tartotok), de most megtszem. szóval, szerintetek, mi a rákot kellen csinálnom? elmondjam neki a helyzetet? ha igen, akkor mikor és hogyan? van elvi lehetősége annak, hogy ebből jól jöjjek ki? (a ‘felejtsd el’-lel nem tudok mit kezdeni, nyílván már régen megtettem volna, ha képes lennék rá).

előre is köszi, ha valaki veszi a fáradtságot!