álom

Veled álmodtam, Egyetlen. A történet már megint arról szólt, hogyan utasítasz vissza. Felriadtam, annyira szörnyű volt. Nem tudom, miért kell az álmaimnak is olyan szörnyűnek lenniük, mint a valóság. Egy idő múlva visszaaludtam. Megint Veled álmodtam. Megcsókoltál. Ez jó.

A nappal mégis szörnyű és elviselhetetlen. A vágykép pillanatnyi megtestesülése nem írta felül a szörnyűség valóságát.:(

Szeretnék Neked írni, sokat, hosszan, de nincs erőm. Sajnálom.

Talán, nem is fair, hogy megint itt vagyok, hogy megint írok Neked. Bár, tudom, hogy úgysem olvasod. A baj persze nem ez, hanem az, hogy nem vagy nekem.:(((

Elemi erővel hiányzol!