állandó szorongás

15 éve kezdődött… mélyről jött, mozdulni sem bírtam. 30 éves voltam, két kis gyerekkel és férjjel.

Gyógyszerek (azóta is folyamatosan), 4 év pszichológus. 2 év alatt feltápászkodtam. Sőt, jól  is voltam már! Iszonyú akaraterővel harcoltam magammal. 

Most megint jött. Nem a semmiből, voltak előjelek, fizikai tünetek. Elhessegettem. Sokáig sikerült. Amíg nem jött egy tragédia: meghalt a legjobb barátunk. 43 éves volt, infarktust kapott, ennek 2 hónapja. Az özvegye alanyi jogon szeretne beszivárogni az életünkbe, munkát akar, pénzt akar, engem akar. Nem segítséget, inkább azt, hogy legyek az anyja. Pedig van neki. Nekem már régen nics (talán nem is nagyon volt). Előzőleg viszonylag barátnők voltunk, de sosem szerettem igazán, önző, akaratos személyiség. Még a gyászt sem hagyta feldolgozni, rögtön ugorjak, legyek mellette. Nem lettem, leráztam. Adtam neki pénzt, munkát nem, mert lusta, megbízhatatlan. (Saját vállalkozásunk van.) Sok pénzt adtam, hogy el tudja tartani a gyerekeket, amíg nem talál munkát. Sosem dolgozott igazán, még otthon is nagyjából a férje végezte el a háztartási munkákat.

Leráztam. Megmondtam neki, nőjön fel, ne várja, hogy mások végzik el helyette a saját dolgait. Azóta nem beszélünk. A Facebook-on egy bejegyzést tett ki, hogy aki elfordult tőle, hogy néz a gyerekei szemébe, számoljon el a lelkiismeretével…. stb. Ez annyira igazságtalan és gusztustalan, nem tudok napirendre térni felette.

Most rosszul vagyok. Reggel szorongással ébredek, hiába emelték az antidepresszánst. Pszichológus januártól. Addig próbálom túlélni a napjaimat… Fizikai tünetek: szédülés, hányinger. Átalvási gondok, reggel nagyon korán kelek, hiába fekszem le későn. Nem gondoltam volna, hogy megint ebben az állapotban leszek…