akasztás

Valaki kommentelt volna,de én letöröltem,mert „túl paranoid vagyok”.

Egy taktikai késsel felvágtam a combom,kibírtam a fájdalmat,jól is esett,lenyugodtam.

Közben a Gladiátort néztem már vagy 10000000000000000000. alkalommal.(najó mostanában nem néztem meg)

Azért azt a filmet,mert egyrészt kiskoromban azt nézték a szüleim és velük én is,és apám is afféle „gladiátor gyerek”,fanatikus és stb,belém is mindig ezt nevelték,másodrészt kurva jó film és én mindig a  rosszal azonosulok.

Szóval a zene és a film láttán én begerjedtem,a bezártság plusz magány érzésének kombinációjával végül a testem húsos részén,hogy nehogy bajom legyen,felvágtam magam,többször is,aztán annyira kínzó ez az élet,hogy kötél hiányában a laptophoz csatlakozó kábelre gondoltam,a szekrény meg elbír,de beszartam és csak gondolat maradt.

Igazából,5-6 éve nem vágtam meg a saját bőrszövetemet,de most úgy jól esett,lehiggadtam,de az akasztás azért jutott eszembe,mert még mindig volt bennem energia. Ha már khm khm nem bánthatok más szövetet(lehet az ruhaszövet,nem?)akkor inkább magamon jött ki meg hát na…

„A vérrel energia(belső feszültség) távozott”(ezoterikusan mondva

Betegnek hangzik,tűnik,van is problémám,de hát ez van.