agyalás

Egész nap azon gondolkodom kényszeresen, mit tegyek, hogy ne legyek depressziós. És mivel nem jutok eredményre, viszont egész nap ezen jár az eszem és közben semmit sem vagyok képes csinálni + kikapcsolni sem, így nem csoda, ha totál depressziós vagyok.
Vasalás, főzés, séta, olvasás, minden közben ezen pörgök.

Ezt tekintem fő tevékenységemnek, szinte kötelességemnek (?!).

Tényleg el kellene jutni oda, hogy ne múljon el a depresszió, hogy ne akarjam elmulasztani, hogy ne foglalkozzak vele és akkor lehet, hogy nem is lenne?!

Valakinek tartozom evvel, hogy ennyire meg akarom oldani?

Vagy éppen avval, hogy fenntartsam?

Félek tőle, ha elvesztem, mi lesz velem?