aggodalom

Annyira félek, most jelenleg nem az a problémám, hogy rosszul is érzem magamat, hanem hogy Anyukámra vagyok utalva, aki szintén beteg (Parkinsonos), és nagyon úgymond „zaklatott” életmódot él, és mivel én rá vagyok utalva, így engem is „belekényszerít” ebbe az életmódba, persze nem direkt és tudatosan, csak mivel ő úgy él, nekem is úgy „kell” élnem. Sajnos nem tehetem meg, hogy egy picit is JÓL érezhessem magamat, mert mindig van valami gond, probléma, vagy baj. A Férje Kamionozik, és ő még „keményebb” életmódot él, és ha hazajönne ide hozzánk, mármint anyukámhoz, akkor nekem már egy szem JÓ napom sem lenne, hanem kikészülnék attól ahogy élnek, és amibe engem kényszerítenek. Persze, tudom, mivel nem dolgozok (nem tudok), ezért nyilván azt kell elviselnem, ami adatik, de én nagyon nem bírom ezt az „életmódot”. Féltem Anyukámat is, mert beteg, és például most is rossz a kocsi (a sebváltó nem vált úgy ahogy kéne), és olyan makacs, hogy beleül és vezet, mert nehezebb lenne busszal vagy vonattal intézni a dolgokat, és így veszélyezteti önmagát is és másokat, de én nem akarok tényleg rosszat mondani róla, de engem nagyon megrémít az, amiket „bevállal” a „kényelem” érdekében, de ez nem igazi kényelem, csak Anyukám beteg és megértem, hogy neki nagyobb strapa lenne vonatozni a Parkinson kórral, mint vezetni, de én nem vagyok hajlandó beülni mellé, hogy majd lesz ahogy lesz, vagy meghalunk vagy túléljük. Én élni akarok, és nem úgy ahogy Ő, hanem JÓL. Én elképzeltem magamnak egy ÁLOMÉLETET, ehhez képest eddig JÓ is volt, tényleg majdnem ÁLOMÉLET (kivéve hogy a betegség miatt szenvedek nagyon), amíg csak Mamámmal voltam, de amióta itt van, „felforgatta” akaratlanul anyukám a mi életünket is, neki is borzasztó én tudom, de én nem akarok ÚGY élni ahogy ő, és ezt sosem fogja megérteni, sajnos az agyával is vannak kis gondok, minden rosszindulat nélkül írom őszintén, mert volt talán 2 agyi infarktusa, én nagyon sajnálom őt, de én nem akarom, hogy engem belekényszerítsen abba a RÉMÁLOMBA amiben Ő él a Férjével egyetemben. Nem én választottam ezt, mégis ebben kell élnem, persze hálásnak „kell” lenne, hogy Egyáltalán van valakim, aki segít, de ez mégsem olyan segítség, ami JÓ, hanem valahogy nagyon rossz. Meg mostanában rengeteget villámlik kint ettől is pánikolok, hogy nehogy belecsapjon a villám a házba, tegnap is villámlott és én pedig nagyon féltem, persze lehet, hogy más is fél a villámlástól, de én egész végig pánikolok amikor ilyen idő van, feszült vagyok és félek nagyon… hát mostanában ilyesmik voltak, nem jó az életem, nem érzem jól magamat abban amiben vagyok.