A ember

Ismét elhatározom – hogy koránkelő leszek…

És újra és újra tudatosítom magamban, hogy ehhez csak az kell, hogy korán lefeküdjek.

Este fürdetéskor le kell kapcsolnom a gépet és kész.

Ez a legnehezebb része a dolognak – elhatározni, hogy este mrá nem dolgozom…

Mert nagyon dolgozom!! szenvedéylesen próbálom megérteni a norvég kultúrát és óvodai nevelést – hogy a diafilmet lehet-e ebbe belepakolni vagy nem??

Eléggé mások a hagyományaik….

töröm a fejem, hogy tudnám nekik mégis eladni…….????

És ha ágyba dugtam a gyerekemet – megjegyzem őt is elkezdtem fél órával még korábban ágyba dugni – msot többet alszik – szerintem nő!!! sok alvásra van szüksége!! – akkor egyszerűen vele együtt kell nekem is lefeküdnöm…

És akkor én is kipihenten ébredek másnap…

Ráadásul most azt csinálom, hogy amikor megszólal reggel 7kor az én ébresztőórám, most már a gyerekemet sem hagyom mgé egy kicsit szunyálni – hiszne akkor megint nem akar majd elfeküdni este.

tehát átállítjuk magunkat a korai napkezdésre.

kemény munka – de szerintem megéri.

nem igaz, hogy ez veleszületett dolog a korai kelés meg a késői kelés…

ugyanúgy, ahogy a depresszió sem veleszületett.

Tudatos hozzáállással ezt nagyonis meg lehet változtatni.

és most megváltoztatom.

mert olyan jó volt ma 10 perccel korábban menni az iskolába és a friss tiszta levegőn szépen hazasétálni, és nem rohanva érni oda éppen még a becsöngetés előtt.

igenis, ez a nyugalmas napkezdés jár nekünk.

meg fogjuk ezt is szokni és erre fogom nevelni a gyerekemet – meg mindenekelőtt magamat is!!