szokásos elmélkedés

a mai interjúmat áttettem keddre, ami két szempontból is hasznos. egyrészt addig terveim szerint guruvá képzem magam, másrészt alaposabban fel tudok készülni a cégből.

alapvetően magam alatt vagyok és úgy tűnik, hogy egy darabig még maradok is. nem abszolút mélypont, de rosszul érzem magam, elsősorban a munka miatt. álompasira egy fokkal kevesebbet gondoltam ma, mert az általános világvége és ‘megyek a híd alá’ érzés elnyomta a másik problémát. őszintén szólva, ez eléggé rám jellemző problémakezelés. úgy szabadulok meg a gondoktól, hogy szerzek helyettük nagyobbakat.

ma annyi hasznosat tettem, hogy ismét jelentkeztem néhány állásra. ez nem sok, de legalább alaposan pályáztam. este találkozom egy barátnőmmel, de csak nagyon visszafogottan fogok mulatni. max egy pohár bor. hétvégén korán kelek és végig gyakorolni fogok a keddi tesztre, továbbá lemegyek edzeni. próbálok nem gondolni arra, hogy mennyire nem akarom ezt a munkát, állás kell és kész. el kell jutnom abba az állapotba, hogy válogathassak az ajánlatok között, ehhez pedig mindenhol tisztességesen oda kell tennem magam (és még akkor sem garantált, hogy belátható időn belül összejön, de ezzel nem szabad foglalkoznom).

tegnap véletlenül találkoztam az áruló barátnőmmel, aki anno az illendőnél barátságosabb volt Casanovával. természetesen nem hoztam fel a témát, kedélyesen elbeszélgettünk. elmeséltem, hogy hogyan rekedt meg a dolog álompasival, szerinte ennek még lesz folytatása. a lány se nem boszorkány, se nem jósnő, de mégis továbbgondoltam amit mondott.

az a helyzet, hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy belátható időn belül ebből nem lesz semmi. ez a pasi tényleg tökéletesen illik hozzám, de nem volt lehetőségem, erről meggyőzni. bár nem tudok sok konkrétumot, de ennek csak az lehet az oka, hogy ő most nem olyan életszakaszban van, amikor megkaparintható. lehet, hogy éppen szerelmes valakibe. vagy épp az érdekli, hogy végigdugja a fél várost. vagy bármi más akadály van, de nyilván nem lesz ez mindig így. és akkor majd eljön az én időm. eddigi tapasztalataimból kiindulva ez pontosan abban a pillanatban fog megtörténni, amikor teljesen összekapom magam és már passzívan sem lesz része a gondolataimnak. van rá egy söröm, hogy hónapok, de lehet, hogy évek múlva teljesen váratlanul (és valószínűleg véletlenül) összefutunk és akkor máshogy fog alakulni a dolog. személyes keresztem a rossz időzítés, engem minden pasi akkor szeret meg, amikor már nem érdekel. furán hangzik, de működik. abban az időszakban, amikor Casanova miatt annyira kiborultam, hogy gyomormosás lett a vége, a telefont sem vette fel nekem. azóta meg örülök, ha néhány napra sikerül lerázni.

 

Szerző:

Belépett: 4 év

csaken

Blog kommentek: 764Blog bejegyzések: 87Regisztráció: 2011. 05. 16.

Írj megjegyzést