Mint minden évben, ma is ez van. Nem is volt soha másra lehetőségem. A gyerekkori szilveszterek még jók voltak, játékkal teltek és még élveztem is, még kora kamaszkorban is, majd később egyre jobban meggyűlöltem ezt az estét. Három tesóm van, két nővérem és egy öcsém. Úgy tiz éve, a 2000-es évek második felében, mikor már középiskolás voltam, nővéreim egyetemisták és ők mindig elmentek bulizni és én is menni szerettem volna, de sosem akarták a társaságom, aztán később mindig kiderült, hogy voltak ott velem egykorúak is, még fiatalabbak is pár évvel. Mert ők jó társaságok és szerintük én nem tudtam volna viselkedni, meg úgysem éreztem volna jól magam. Ez volt még mindig, amikor már elmúltam húsz éves. Voltak házibulin és hallani sem akartak róla, hogy én részt vegyek rajtuk. Az osztályba nem tudtam beilleszkedni, velük inkább nem akartam menni, mert csak szenvedtem volna, de amúgy se hivtak volna el. Teltek az évek, az öcsém is már nagyobb lett, már ő is eljárt bulizni, csak én nem, csak az én életemből maradt ki ez és továbbra is ez vár rám. Szó szerint minden évben szilveszterkor otthon a gép előtt, 2015 volt a kivétel, ekkor mamámnál, de az még unalmasabb volt. Szörnyű, hogy nekem csak ez jár, mert egyetlen társaságom sincs. Van mindig egy-két haverom, de nekik se én vagyok a legfontosabb, ők is mindig mást csinálnak, vagy otthon vannak ők is és chatelünk éjfélig, vagy egyig akár. Igy telnek nekem a szilveszterek, miközben a közösségi oldalon azt nézem, ki hogy szórakozik meg bulizik, meg mennyire jól érzik magukat ezen az estén, én meg megpukkanok a sárga irigységben. Kár tagadni, irigy vagyok én az emberekre, akiknek vannak barátaik, társaságuk, nem esik nehezükre a szociális élet, könnyedén beilleszkednek, nekem meg marad ezen a téren a szenvedés. Miért is lenne jobb, mikor már igy élek és nem tudom, milyen „normálisnak” lenni. Egyre idegesebb vagyok, bevallom, tombolni tudnék, szét rúgni mindent, illetve a bulizók jó hangulatát tönkretenni, ha már beilleszkedni nem tudok. Szenvedjenek ők is. Miért mindig csak én szenvedjek a barátok hiánya és a szociális élet hiánya miatt?
Szerző:
Sokan vagyunk úgy, hogy itthon a gép előtt töltjük a szilvesztert.Mondjuk engem hívtak most is bulizni, de nem mentem.Ugyanis nem érezném jól magam, esetleg idegen helyen idegen emberek közt lehet, de ott se biztos.Fiatalkoromba kibuliztam szerintem 2 életre valót. 🙂 Volt olyan elmentem 31.-én este, és jan 2. délután értem haza.Az alkohol megoldás lenne, de abba is már beleuntam, hogy be kell rúgni, hogy ellazuljak.Ráadásul hajlamos vagyok olyankor belekeveredni mindenbe, ami nem jó, vagy nevetségessé tenni magam.Én nem bulizni szeretnék, hanem jól érezni magam, és az mindegy, hogy egy buliba van, vagy itthon, vagy máshol.Egyébként ha elmennél bulizni, biztos vagy benne hogy jó lenne?
Sokan vagyunk úgy, hogy itthon a gép előtt töltjük a szilvesztert.Mondjuk engem hívtak most is bulizni, de nem mentem.Ugyanis nem érezném jól magam, esetleg idegen helyen idegen emberek közt lehet, de ott se biztos.Fiatalkoromba kibuliztam szerintem 2 életre valót. 🙂 Volt olyan elmentem 31.-én este, és jan 2. délután értem haza.Az alkohol megoldás lenne, de abba is már beleuntam, hogy be kell rúgni, hogy ellazuljak.Ráadásul hajlamos vagyok olyankor belekeveredni mindenbe, ami nem jó, vagy nevetségessé tenni magam.Én nem bulizni szeretnék, hanem jól érezni magam, és az mindegy, hogy egy buliba van, vagy itthon, vagy máshol.Egyébként ha elmennél bulizni, biztos vagy benne hogy jó lenne?
Na ez az hogy nem érezném jól magam, de igazából én tudom kikkel érezném jól magam és azok a tesóim voltak, akik nem kértek belőlem. Nekem már elég lenne az is, hogy elutaznánk, esetleg átmennénk máshoz (nem mamámhoz, aki már bealszik kilenckor). Hivott egy haverom hogy menjek át hozzá, de lemondta, meg se lepődtem de mindegy is, egy kicsit problémás lett volna úgy is. Én soha sem buliztam és soha nem voltam részeg, és emiatt ki is néztek az iskolában, de még a munkahelyen is. Majdnem egész évben ezzel szennyeztem magam és nem akartam már önmagam lenni, de mégsem ment a megjátszás. Most év végére rádöbbentem mennyire hülye voltam az év második felében és ezt sürgősen abbahagyom, rengeteg szenvedést és örlődést megspórolhattam volna és ez durvábban decemberben, ünnepek előtt jött elő, elhatalmasodott rajtam, ekkor ellöktem magamtól és kizártam az életemből amik szenvedést okoztak. Nem is lett volna kivel buliznom soha sem, mindig is ki voltam rekesztve.
Én is itthon. S hasonlóképp kicsit irigykedek a normális emberek normális életére …. buliznak és jól érzik magukat. Nekem régen se voltak barátaim….minden rohadt szilveszter otthon szülőkkel, mióta külön élek, kutyával, piával, könyvvel.
Konkrét helyzetben irigykednék az emberek normális létére, boldogok, beszélgetnek, táncolnak, nekem már egyszerűen az ha hárman beszélgetnek, inkább frusztrál…inkább elmegyek, kilépek a helyzetből.
Nem nem tudom mi az hogy buli, házibuli emberek és semmi szociális készségem nincs, már ezerszer felbaszhattam volna az agyam emiatt de felesleges.
Én megszoktam hogy nincsenek barátaim, hogy a szoc készségem 0, hogy amúgy buliban szarul is lennék…már 4 ember között is szarul vagyok, szóval mégis így jobb. (amúgy itthon is szorongok szóval mindegy 🙂
Szóval, ugyanazon dolgok miatt szenvedek mint te csak nem baszom szét a világot. 🙂 Csendben elfogadok és tűrök. Ez van. A normális emberi lét közelébe se jutunk. Szomorú, de dühkitörésekkel vagy anélkül, ez van.
kirekesztés, igen, igen, igen, azt mondják, az okosok, hogy mi rekesztjük ki magunkat mert nem vagyok nyitottak, de ez rohadt nehéz…
Az egyetemi éveim alatt le akartak itatni semmit se….totál anti voltam és emiatt is cikiztek…
most is vörösbor, egy üveg el fog fogyni ma… nem kell hót részegnek lenni, csak kicsit kábulni és jobb. nem veri az ember szét a világot. 🙂
időnként mikor elegem van a rohadt jókislány imidzsből, ma már iszok, nem ütős dolgokat, nem töményet, de iszok ….. késői lázadás, de már késő. Elkönyvelt a világ jókislánynak … csak azt nem tudja senki hogy ez a lét mennyi szorongással jár,
kirekesztés, igen, igen, igen, azt mondják, az okosok, hogy mi rekesztjük ki magunkat mert nem vagyok nyitottak, de ez rohadt nehéz…
Az egyetemi éveim alatt le akartak itatni semmit se….totál anti voltam és emiatt is cikiztek…
most is vörösbor, egy üveg el fog fogyni ma… nem kell hót részegnek lenni, csak kicsit kábulni és jobb. nem veri az ember szét a világot. 🙂
időnként mikor elegem van a rohadt jókislány imidzsből, ma már iszok, nem ütős dolgokat, nem töményet, de iszok ….. késői lázadás, de már késő. Elkönyvelt a világ jókislánynak … csak azt nem tudja senki hogy ez a lét mennyi szorongással jár,
Miért akarsz megfelelni? Miért akarsz olyan lenni, amit ők mondanak? Bennem is bennem volt, de én sosem tudtam megjátszani magam és ha valami kényszert okozott, kimásztam belőle olyan gyorsan, ahogyan csak tudtam. Nekem esélyem sincs, hogy elköltözzek és saját életem legyen. Teljesen aszex vagyok, nincs pasim soha sem volt, bár páran akarták, hogy a csajuk legyek (vagy inkább csak a kurvájuk). Idén nyáron egyik le akart itatni, de nem hagytam magam és teljesen átakart formálni, hogy bulis csaj legyek és egy szopós k. Utána kényszeritette, hogy sziveket küldjek neki és társai. És én hülye magamra akartam erőltetni az egészet, hogy nagyon szenvedtem miatta, de szerencsére meg tudtam tőle szabadulni (apámnak kellett közbeavatkoznia, annyira nem ment egyedül, nem mennek az ilyen dolgok egyedül).
Senki sem vesz komolyan, még, ha komolyan is beszélek, sok helyen dedósként kezelnek. Persze, nem azonnal, amig még nem ismernek eléggé, majd akkor miután meg megismertek valamennyire. Állandóan munkanélküli vagyok, sehová se vesznek fel, csak a szarabb helyekre, de oda se kellek sokáig, hamar kirúgnak. Emiatt már a negyedik szakmámat csinálom, teljesen feleslegesen, mindegyikhez nagy szociális készségek kellenek, sajnos ez jutott nekem, ezeknek nem tudtam megfelelni és a szivatást sem birom (más miért birja?). Azt mondják, az újakat mindig szivatják, de utána már nem, én sajnos odáig már nem jutok el. De nem is tudom mit várok, ha óvodás koromban voltam olyan fogyatékos, hogy simogatás és vigasztalás helyett ütöttem és még lehetne ezeket sorolni. Három évbe telt mire rájöttem, hogy az akkori szenvedésemet mi okozta és nem tudta senki (nekem kellett volna), de olyan ostoba voltam hozzá. Ebbe inkább nem mennék bele, legszivesebben kitörölném 2015-öt az életemből és 2016 első felét.