Manapság hajlamosak vagyunk „depressziónak” nevezni a szomorúságnak azokat az elkerülhetetlen epizódjait, amelyek minden normális ember életében előfordulnak. Sokszor nem is egyszerű megállapítani, hogy hol végződik a normális szomorúság, és hol kezdődik a klinikai depresszió. Aki azonban keresztülment már súlyos depressziós perióduson, tudja — legalábbis azt követően, hogy magához tért a depresszióból –, hogy ez az érzés több, mint tartós boldogtalanság.
A klinikai depresszió betegség, amelyet bizonyos érzések, gondolatok és magatartási formák kísérnek, s ezek szembeszökően eltérnek az ember normális érzéseitől és életvitelétől. A súlyos depresszió, amely biológiai, társadalmi és pszichológiai tényezők bonyolult összjátékának eredménye, az embert rendkívül érzékennyé teheti az életének egyes körülményei iránt, s minden kisebb kudarc mélységes, fekete kétségbeesésbe taszíthatja.
A súlyos depresszió idején az embert teljesen maga alá temeti a szomorúság, az üresség és az értéktelenség érzése. Mintha áthatolhatatlan függöny ereszkednék a szeme elé, ezek az érzések eltorzítják minden gondolatát és élményét, úgyhogy az életét értelmetlennek és reménytelennek érzi. Az állandó szomorúságra rátelepedik a jelentéktelenség, a kitaszítottság, a mindenre alkalmatlanság és a bűnösség érzése. Ugyanakkor a depressziós folyamatosan ingerült is lehet, s előfordulhat, hogy időről időre dühkitöréseket kap.
Noha súlyos depressziót előidézhetnek bizonyos életesemények vagy -körülmények is, az érzelmi reakció mindig túlzottnak tűnik. A depresszió minden valószínűség szerint kevésbé függ külső eseményektől, mint az ember belső sérülékenységétől.
Egyes, ritka esetekben előfordulhat, hogy valaki egyetlen súlyos depressziós epizódot tapasztal csak meg életében. A legtöbb esetben azonban a klinikai depresszió visszatér, időről-időre vagy ciklikusan. Egy súlyos depressziós időszak akár két évig is eltarthat.
A depresszió enyhébb formái közé tartozik a disztimiás zavar, amely szintén évekig tarthat. Ezek az enyhébb, ideiglenes vagy krónikus depressziós állapotok egyes emberek esetében valószínűleg olyan személyiségvonásnak tekinthetők, amelynek alapján azután súlyos depresszió alakulhat ki. A disztímiás zavarban szenvedőknél egyes életesemények — egy szakítás, a munkahely elvesztése, a szülőktől való elszakadás — mélyebb depressziót válthatnak ki.
Másoknál a depresszió évszakokhoz kötött. A szezonális hangulati zavar (SAD) északi országokban gyakoribb, ahol többnyire szélsőségesebb a klíma. A „téli depresszióban” szenvedők ősszel vagy télen folyamatosan fáradtnak érzik magukat, erős vágyat éreznek minél több szénhidrát fogyasztására, túl sokat esznek vagy túl sokat alszanak. Noha a zavar pontos oka nem ismert, talán az agy fényérzékeny mirigyeinek működésére vezethető vissza.
Tünetek
A major depresszióban szenvedő személy egy legalább két hetes időszakon keresztül rendkívül lehangolt és nem mutat érdeklődést a mindennapi tevékenységek iránt, s ezek nem okoznak örömet neki. Az állapot eltér a személy megszokott kedélyétől, visszaveti társas, munkahelyi vagy iskolai tevékenységeiben és nem tulajdonítható pszichoaktív szerek (drogok, alkohol, stb.) használatának, orvosi kezelés következményének,és nem származtatható más betegségből. Az állapot nem tekintjük súlyos depressziónak, amennyiben a személy kórtörténetében mániás, hipomániás vagy kevert epizódok szerepelnek (ld. bipoláris depresszió), vagy ha a tünetek jobban megfelelnek a skizoaffektiv rendellenesség kritériumainak, s nem pusztán súlyosbítják a depressziót a skizofréniás, pszichotikus tünetek vagy tévképzetek.
Az alábbi tünetek többsége szintén jelen van:
1. Lehangolt kedélyállapot — a nap nagyrészében, csaknem minden nap. Ezt jelezheti a beteg szubjektív beszámolója (pl.szomorúnak vagy kiüresedettnek érzi magát), vagy mások megfigyelése( pl. sokat sír) . Gyermekek vagy serdülők esetében a lehangoltság gyakran ingerlékeny kedélyállapotként jelenik meg.
2. Szembeszökően csökkent érdeklődés és lelkesedés minden tevékenység iránt a nap nagyrészében, csaknem minden nap.
3. Jelentős testsúlyveszteség vagy súlygyarapodás (pl. egy hónapon belül 5%-os testsúlyváltozás), amely nem tulajdonítható más oknak, pl. fogyókúrának.
4. Álmatlanság vagy túlzott alvásszükséglet csaknem minden nap.
5. Pszichomotoros izgatottság vagy alulreagálás, lassúság, bénultság-érzés csaknem minden nap.
6. Fáradtságérzés vagy csökkent energia csaknem minden nap.
7. Csökkent gondolkodó- és koncentrációs képesség vagy határozatlanság, csaknem minden nap.
8. Vissza-visszatérő halállal kapcsolatos gondolatok (nem csak kimondottan halálfélelem), vissza- visszatérő öngyilkossági szándék határozott terv nélkül, vagy határozott öngyilkossági terv, esetleg kísérlet.
A tüneteket nem tekintjük major depressziónak, ha egy egy szeretett személy halála fölött érzett gyász következményei. Súlyos depresszióról akkor beszélhetünk, ha a tünetek legalább két hónapon keresztül fennállnak, vagy a mindennapi tevékenységekben komoly zavart okoznak. A súlyos depresszió többnyire együttjár az értéktelenséggel való abnormális mértékű foglalkozással, öngyilkossági szándékkal, pszichotikus tünetekkel vagy pszichomotoros zavarokkal (bénultság, lassúság, szédülés, rossz koordináció).
Kapcsolódó fórumok:
Gyógyszerek, növények, egyéb anyagok hatásaival és mellékhatásaival kapcsolatos kérdések
Krízis, öngyilkossági szándék és egyéb problémák esetén itt kaphatunk gyors segítséget
A depresszió igazából csak egy „udvarias gesztus” a részünkről, amit a természetes szelekciónak adunk?!
Ez van, mikor érzem és tudom is, hogy milyen tulajdonságaim nem segítenek engem az ebben a világban való túlélésben, és akkor ahelyett, hogy elkezdeném ezeket dafke mutatni, használni, inkább fülem-farkam behúzom, már-már abiotikus állapotba süllyedek és önként megadom magam.
Nem vagyunk e világra valók… de már az ógörög írásokból is kiderül, h már akkor sok depis volt.
És aki nem volt benne, lelustáz, de fogalma sincs, milyen, amikor egy lehajolást vmiért sem bírsz megcsinálni. Mondani szoktam: nem kívánom, h megtudd!
Az ember néz kifele a fejéből, idő és tér messzebb, mint ha be lennél tépve. És szépen meg lehet dögleni. De addig is olyan szorongásaid vannak, h csak aludni akarsz, akkor meg jönnek a víziószerű álmok…
hát igen, HA sikerül elaludni.
Én számtalanszor megkaptam egy-egy átvergődött éjszaka után, hogy „mit akarsz, bármikor rád néztem (aki mondta, hajnalban kel és jár el melóba), mindig aludtál!”
Unom már a magyarázkodást is.
Van olyan ember a depisek között, akinek nem az ősz meg a tél, hanem ez a rohadt nyár meg a tavasz a lexarabb – mint nekem is.
Talán az ősszel együtt jobb jön…
Na, így van a párom: úgy néz ki, mint aki alszik egyfolytában, közben oéyan tíz perceket alszik valójában.
Én alapjaiban téli depis vagyok, de olykor nyári is – mint most.