Abúzus, bántalmazás és családon belüli erőszak

Ajánlott történet: .Árvalányka

Abúzus és családon belüli erőszak

Köszönet A12-nek a fordításért!

A gyermekbántalmazás típusai

A gyermekbántalmazás és az elhanyagolás számos helyzetben előfordulhat, és számos formát ötlthet. Ritka, hogy egy gyerek csak egyfajta bántalmazásnak (abúzusnak) van kitéve. A felnőtteknél a gyermekkori bántalmazás sok pszichés és szociális problémához vezet.

Miért történhet meg ilyesmi?

Ha egyike vagy annak a több ezer embernek, aki ilyesfajta erőszakban él, az alábbiak segíthetnek megérteni, mik a jelei a bántalmazásnak, ki válik bántalmazóvá – és felismerni, hogy ez nem a te hibád.

Néha a bántalmazók manipulálják azokat, akiket bántalmaznak, és azt mondják nekik, hogy valamit rosszul csináltak, hogy a bántalmazást ők hozták magukra valamilyen módon. Ez nem igaz!

Nem vezethető vissza egyetlen okra, hogy egyesek miért bántalmaznak másokat. Néhány tényező azonban hajlamosíthat embereket arra, hogy valaki elveszítsék az önuralmukat, ordítozzanak, másokat verjenek vagy bántsanak.

Egyes esetekben az elkövető maga is erőszakos családi körülmények közt nőtt fel, és ezért azt gondolja, hogy ez egy megfelelő mód mások fegyelmezésére.

Mások akkor válnak erőszakossá, amikor nem tudják megfelelően kezelni az érzéseiket. Például akik képtelenek kontrollálni a dühüket vagy megbirkózni stresszes személyes helyzetekkel (mint egy állás elvesztése, vagy házassági problémák), azok ezt másokon vezethetik le.

Megint másoknál pedig az mértéktelen alkohol, gyógyszer vagy kábítószer fogyasztás teheti nehézzé, hogy kontrollálják a viselkedésük.

Bizonyos típusú személyiségzavarok vagy mentális problémák pedig szintén ronthatják azt a képességet, hogy másokhoz egészséges, normális módon forduljunk, és további agresszivitással vagy önuralommal kapcsolatos problémákat is okozhatnak.

Természetesen nem mindenki válik bántalmazóvá, akinek személyiségzavara vagy mentális betegsége van.

Szerencsére, azok az emberek, akik bántalmazóan viselkednek, szintén kaphatnak segítséget, és megtanulhatják, hogy hogyan vállaljanak felelősséget a tetteikért – és hogyan álljanak le vele.

Érzelmi bántalmazás

Ez a fajta bántalmazást más néven pszichológiai bántalmazásnak nevezzük. Nehezen észrevehető, mert nem hagy fizikai nyomokat. Ugyanakkor az érzelmi bántalmazás ugyanolyan fájdalmas is lehet, mint a fizikai.

Néhány példa erre:

– Szóbeli bántalmazás: szitkozódás, sértegetés vagy bántó szándékú kritizálás

– Nevetségessé tétel, gúnyolódás

– Megalázás nyilvánosan (kiabálni, lökdösni vagy lekezelően beszélni valakivel mások előtt)

– Azt mondani a másiknak, hogy rossz ember

– Nem szólni a másikhoz, nem válaszolni neki („mintha ott se volna”)

– Egy szeretett dolog, állat bántásával fenyegetni (pl. kisállatuk)

– Azzal fenyegetni egy fiatalt, hogy ott hagyják valahol vagy elmennek otthonról és soha vissza nem térnek

– Valaki mást bántalmazni egy fiatal előtt (pl. testvért, szülőt, kisállatot)

– Veszekedni valaki előtt

Az érzelmi bántalmazás a gyermekbántalmazás pszichológiai és szociális területeire utal; ez a leggyakrabb formája a gyermekbántalmazásnak. Sok szülő viselkedik bántalmazóan érzelmileg, a bántalmazás erőszakos és szexuális formái nélkül, az érzelmi bántalmazás viszont mindig velejárója az erőszaknak és a szexuális bántalmazásnak.

Egyes szülők, akik érzelmileg bántalmazók, gyakran a gyermeknevelésnek olyan formáit gyakorolják, amik sokkal inkább a saját szükségleteik és céljaikhoz igazodik, mint a gyerekéhez. Nekik a szülői viselkedésüket sokszor jellemezheti a nyílt agresszió a gyerekeik felé, ordítozás, megfélemlítés vagy manipulálhatják gyerekeiket sokkal rejtettebb módokon is, mint például érzelmi zsarolással. Az érzelmi bántalmazás nem csak otthon fordul elő. A gyereket bántalmazhatják ilyen formában tanáraik vagy más szülők is, akik a gyerek felett állnak.

Sőt, egy gyereket más gyerekek is bántalmazhatnak kegyetlenkedés, elnyomás által, ami agolul „bullying”-ként ismert. A tartós érzelmi bántalmazás az iskolákban nagyon súlyos probléma az azt elszenvedő gyerekek esetében és folyamatos aktív közbeavatkozást tesz szükségessé.

Ki van a leginkább kitéve az érzelmi bántalmazásnak?

A fiúk és lányok egyaránt esélyesek, hogy érzelmi bántalmazás áldozataivá váljanak a szüleik által, és a bántalmazás mértéke jelentések szerint a tetőfokát a gyerekek 6-8 éves kora közt éri el és hasonló szinten marad végig a serdülő kor alatt. (Kaplan és Labruna 1998)

Mik jellemezhetnek egy érzelmileg bántalmazó szülőt?

A kutatások azt találták, hogy az érzelmileg bántalmazó szülő negatívan viszonyul a gyerekekhez, a szülőséget hálátlannak vagy nehezen élvezhetőnek élik meg és a saját negatív érzéseiket ezzel kapcsolatban a gyermek bajos viselkedésével egyeztetik össze, főleg, amikor a gyermek a rossz nevelési módszereknek megy ellen. Az érzelmi bántalmazás fokozottan köthető a szülő mentális problémáihoz, a családon belüli erőszakhoz, a mértéktelen kábítószer és alkohol fogyasztáshoz és bántalmazáshoz vagy ahhoz, ha a szülő gondozásban nevelkedett.

Jelei gyermekkorban

A csecsemőkortól a felnőttkorig, az érzelmileg bántalmazott emberek gyakrabban visszahúzódóak és érzelmileg távolságtartóbbak, mint társaik, és nehezebb számukra megérteni az emberek viselkedését, és megfelelően reagálni.

Az érzelmileg bántalmazott gyermekek számos sajátos jelet mutathatnak. Gyakran:

 – szomorúak, ijedtek és kimerültek

– agresszívan vagy antiszociálisan viselkednek vagy túl éretten cselekednek a korukhoz képest

– nehézségeik vannak az iskolában, jó jegyek szerzésében vagy a bejárásban

– nehéznek találják, hogy barátokat szerezzenek

– fizikai jeleit mutatják az elhanyagolásnak, rosszul tápláltságnak

– mértéktelenséget és különös fájdalmakat mutatnak Jelei felnőtteknél

Azok a felnőttek, akiket gyermekkorukban bántalmaztak, sokkal nagyobb eséllyel tapasztalnak mentális problémákat vagy nehézségeket a személyes kapcsolataik terén. A fizikai és szexuális bántalmazások hosszú távú hatásai többek közt az érzelmi bántalmazásból erednek, aminek folytán sok érzelmileg bántalmazott felnőtt számos bonyolult pszichológiai és pszichoszociális problémát mutat, ami többféle gyermekkori traumával hozható összefüggésbe.

A fontosabb korai, gyermekkori kapcsolatok alapján alakulnak ki a későbbi felnőttkori válaszreakciók új szociális helyzetekre. Azok a felnőttek, akiket szüleik bántalmaztak, hátránnyal indulnak, amikor személyes, szakmai vagy romantikus kapcsolatokat szeretnének kialakítani, mivel könnyen félreérthetik más emberek viselkedését és társasági szokásait, vagy tévesen alkalmazzák a hétköznapokban a szüleikkel tapasztalt bántalmazásokkal teli kapcsolatuk szabályait.

Elhanyagolás

Néha a szülők képtelenek vagy nem hajlandóak arra, hogy biztosítsák a gyerekük alapvető szükségleteit. Ezt hívják elhanyagolásnak.

 A szülők jogilag kötelezve vannak a következők biztosítására

– Biztonságos, meleg, száraz lakhely és tiszta, az időjáráshoz megfelelő ruha

 – Tápláló étel – Megfelelő higiénia (szappan, sampon, és hely ahol fürödni vagy zuhanyozni lehet)

 – Felügyelés és útmutatás

– Taníttatás (például meggyőződni arról, hogy megjelenik az iskolában vagy magántanításban részesíteni)

– Érzelmi támogatás (például beszélni a gyerekeikkel, érdeklődést, kötődést mutatni)

– Orvosi ellátás (például alapvető megelőző gondoskodás, mint eljárni vele fogorvoshoz vagy orvoshoz rendszeresen, elvinni az orvoshoz, ha megbetegedik, kórházba vinni vészhelyzetek esetén)

Egyesek vitatják, hogy az elhanyagolást lehet-e minden esetben a gyermekbántalmazás egyik formájának tekinteni, mivel szorosan összefügg a társadalmi és gazdasági helyzettel. Rengeteg szülőnek nincs elég pénze és lehetősége, hogy teljesítse a fent kiemelt normákat. A pénzügyi segítségre szoruló szülők nagyobb eséllyel állnak kapcsolatban jóléti szervezetekkel, amik viszont nagy eséllyel részletesen átnézik a nevelési módszereiket és így nagyobb eséllyel tesznek bejelentést vagy feljegyzést gyermekbántalmazásról vagy elhanyagolásról.

Ennek folytán szegényebb közösségek és szegényebb családok gyakran a gyermekbántalmazás és elhanyagolás gócpontjaiként vannak megbélyegezve. Valójában azonban ha a felnőtteket megkérik, hogy idézzék fel visszamenőleg is a velük történt érzelmi bántalmazást és elhanyagolást, kiderül, hogy a gazdag és a szegény családokban egyaránt előfordul.

Fizikai bántalmazás

A fizikai bántalmazás magába foglalja a csapást, ütést vagy bármilyen másfajta fizikai károkozást egy gyereknél vagy fiatalnál. Egyéb példái a fizikai bántalmazásnak: pofozás, harapás, rúgás, hajtépés, karmolás, ráncigálás, fojtogatás, karcsavarás, fájdalom okozása valamilyen tárgy segítségével, mint például övvel.

A fizikai bántalmazás már egy hosszú ideje egy hétköznapi jelenség az otthoni életben. Azok a testi sértések, amik komoly törvénysértésnek számítanának, ha egy férfi követné el egy másik ellen – például ütni, pofozni vagy egy tárggyal megütni – jogilag és társadalmilag is elnézőbb elbírás alá esnek családon belül. A családon belüli, nők és gyermekek ellen elkövetett erőszakos esetek száma még ma is vészesen sok és nem kap kellő figyelmet.

Kik vannak leginkább kitéve a fizikai bántalmazásnak?

Fiúk és lányok is egyaránt esélyesek, hogy fizikai bántalmazás áldozataivá váljanak. És míg a jelentések azt mutatják, hogy a bántalmazások a tetőfokukat 4 és 8 év közötti kornál érik el, a halált okozó fizikai bántalmazás a csecsemőknél és a kisgyermekeknél a leggyakoribb.

Mi jellemző egy fizikailag bántalmazó szülőre?

A jellemzői a gyermekeket fizikailag bántalmazók érzelmileg sivárak vagy labilisek, gyakori a szerhasználat, kicsi a társadalmi támogatásuk, saját családjukban gyakran maguk is tapasztaltak erőszakit és gyermekkori bántalmazást.

Jelei gyermekkorban

A fizikailag bántalmazott gyerekek nehézkesen viszonyulnak a társaikhoz és az őket körülvevő felnőttekhez. Az otthoni folyamatos fenyegetettség örökösen feszültté és bizalmatlanná teszi őket, és akár túlságosan agresszívak is lehetnek, és gyanakvással fogadják más emberek viselkedését. Ők is labilisak érzelmileg és hajlamosak „érzelmi viharokra”, vagy lesújtó érzelmi válaszreakciókra hétköznapi helyzetekben is. Egy ilyen érzelmi „vihar” öltheti szomorúság, félelem vagy harag formáját is.

A fizikailag bántalmazott gyerekeknek problémájuk lehet a következő területeken is:

 – Tanulmányi eredmények

– Fizikai fejlődés és koordináció

– Barátságok és kapcsolatok kialakítása

– Agresszió- vagy dühkontroll

– Depresszió, szorongás és alacsony önbecsülés

Jelei felnőtteknél

Azok a felnőttek, akiket gyermekkorukban fizikailag bántalmaztak, sokkal magasabb eséllyel tanusítanak agresszív és erőszakos viselkedést vagy pedig szégyenlős és „elkerülő”, visszahúzódó viselkedést, ami népszerűtleséghez és ismételt áldozattá váláshoz vezet.

A gyermekkorukban fizikai bántalmazásnak kitett férfiak általában hajlamosak az erőszakos viselkedésre és felülreprezentáltak az erőszaktevők és szexuális zaklatók közt.

Családon belüli erőszak

A családon belüli erőszak általában a gyerekek és a nők férfi rokonok, általában az apa vagy férj általi megtámadását jelenti. Ezekben a helyzetekben a férfi erőszakot használ, hogy kontrollálja a partnerét és gyerekeit, gyakran abban a hitben, hogy az erőszak a férfi kiváltsága („nem tehetek róla, férfiból vagyok”) vagy hogy az áldozatai tehetőek felelőssé a viselkedésért („ti akartátok”).

Míg nők is elkövetői lehetnek a családon belüli erőszaknak, ők gyakran csak szembeszállnak egy bántalmazó partnerrel. Nem jellemző, hogy  az erőszakos nők a férfiakhoz hasonló sérüléseket okozzanak.

Jelei gyermekkorban

A gyereknél, aki családon belüli erőszaknak van kitéve, a következők is jelentkezhetnek:

– Viselkedési és érzelmi nehézség

– Tanulási nehézségek

– Hosszútávú fejlődési problémák

– Agresszív szóhasználat és viselkedés

– Nyugtalanság, szorongás és depresszió

Jelei felnőtteknél

Azok a felnőttek, akik gyermekkorukban családon belüli erőszaknak voltak kitéve, számos a traumákhoz köthető tünetet és fejlődési zavarokat tanúsíthatnak. Azok a nők, akik erőszakos családi környezetben nőttek fel esélyesebbek arra, hogy áldozattá váljanak, míg az ilyen férfiak esélyesebbek, hogy erőszakos cselekményeket kövessenek el felnőttkorukban.

Szexuális bántalmazás

A szexuális bántalmazás az amikor egy felnőtt kihasznál egy gyereket vagy fiatalt szexuális örömokozás céljából, vagy szexuális jellegű cselekedeteket használ a hatalma és tekintélye demonstrálására. A szexuális bántalmazás gyakran magába foglal valamilyen fizikai kontaktust, de szintén megtörténhet anélkül is, hogy hozzáérnének a másikhoz.

Néhány példa ezekre:

– Fogdosni egy fiatal nemi szerveit vagy arra kényszeríteni, hogy a felnőtt nemi szerveit fogdossa

 – Közösülni vagy megpróbálni közösülni egy fiatallal

– Levetkőztetni vagy arra kényszeríteni, hogy levetkőztetést nézzenek, általában szexuális jellegel

– Szexuális jellegű megjegyzéseket tenni egy fiatal testével kapcsolatban

– Arra kényszeríteni egy fiatalt, hogy másokat nézzen miközben azok közösülnek

– Arra kényszeríteni, hogy pornót vagy felnőttmagazinokat nézzenek

– Képeket készíteni egy fiatalról meztelenül

A szexuális bántalmazás mindenfajta esetet magába foglal, amikor egy felnőtt egy kiskorúval lép szexuális kapcsolatba vagy nem helyén való szexuális viselkedésnek vagy tartalomnak teszi ki. És szintén magába foglalja azokat az eseteket, amikor egy gyermek egy másik gyermekkel van szexuális cselekvésbe kényszerítve. Szexuálisan bántalmazhat valaki egy gyermeket fenyegetésekkel vagy fizikai erővel, de a szexuális bántalmazás gyakran előfordulhat a manipuláció rejtettebb formáiban is, amikor is a gyermek abba a hitbe van kényszerítve, hogy az adott cselekedet a szeretet kifejezésének egy módja, vagy hogy ők hozták magukra azt. A szexuális bántalmazás tehát magába foglal fizikai kontaktust létesítő és nem létesítő bántásokat is. Hány gyermek szembesül szexuális bántalmazással? (ausztrál statisztikai adatok) Kik vannak legjobban kitéve a szexuális bántalmazásnak? Míg minden gyerek sebezhető ilyen téren, a lányok sokkal több eséllyel szembesülhetnek szexuális bántalmazással, mint a fiúk. A fogyatékkal érő gyerekek pedig hétszer nagyobb eséllyel vannak bántalmazva, mint fogyaték nélküli társaik.

Milyen gyakran jelentik a hatóságoknak a szexuális bántalmazást?

Egy tanulmány az (ausztrál) nők körében, azt az eredményt mutatta, hogy csak az esetek 10%-ában volt jelentve a bántalmazás a rendőrségnek, egy orvosnak vagy egy szervezetnek.

Ki bántalmazhat szexuálisan gyerekeket?

A bántalmazók többnyire férfiak, és rokoni kapcsolatban állnak a bántalmazottal. A legtöbb felnőtt, aki szexuálisan bántalmaz gyerekeket, nem mentálisan beteg és nem diagnosztizálható pedofíliával.

Jelei gyermekkorban

A szexuális bántalmazás számos formában megjelenhet a gyerekek viselkedésében:

 – Visszahúzódó, szomorú és szuicid viselkedés

– Önkárosítás és öngyilkosságra való hajlam

 – Agresszivitás és erőszakosság

– Ágybavizelés, alvási zavarok, rémálmok

– Evési zavarok például anorexia vagy bulimia

– Hangulati ingadozások

– Elkülönülés

– Indokolatlan fájdalmakat

– A korukhoz képest túlérett szexuális viselkedés, nyelvhasználat vagy tudás

Jelei felnőtteknél

Azoknak a felnőtteknek akiket gyermekkorukban szexuálisan bántalmaztak, a mentális egészségük sokkal szegényesebb. Esélyesebbek arra, hogy étkezési zavaraik, depressziójuk, szerrel való visszaélésük és öngyilkossági kísérleteik legyenek. És a szexuális zaklatás szintén kapcsolatba hozható a felnőttkorban megjelenő anyagi problémákkal és a leérettségizés és a tovább tanulás alacsonyabb esélyével.

A bántalmazás felismerése

Furcsán hangozhat, de egyeseknek nehéz lehet felismerni azt, hogy éppen bántalmazás áldozatai. Felismerni a bántalmazást különösen nehéz lehet annak, aki már hosszú évek óta abban él. Az illető csak azt gondolhatja, hogy ez a dolgok rendszere, és nincs semmi sem, amit tehetne ellene. Azok az emberek, akiket bántalmaznak, hamisan úgy gondolhatják, hogy ez az ő hibájuk, amiért nem engedelmeskednek a szüleiknek, szabályokat szegnek meg vagy nem felelnek meg valaki elvárásainak.

Aki egy olyan családban nevelkedik, ahol jelen van az erőszak és a bántalmazás, azt gondolhatja, hogy így kell bánni a családtagokkal. Akinek csak bántalmazó jellegű kapcsolatokban volt része, tévesen azt gondolhatja, hogy az ütés, verés, lökdösés vagy mérges szitkozódás teljesen normális módjai annak a düh kifejezésének.

Annak megtapasztalása, hogy a szülők egymással is erőszakosan viselkednek, ahhoz vezethet, hogy egy gyermek azt gondolja, ez normális dolog kapcsolatokban.

Azonban a bántalmazás nem megszokott és nem is egészséges módja mások kezelésének. Ha nem vagy biztos benne, hogy bántalmazásnak vagy kitéve, vagy úgy gondolod, hogy egy barátod lehet ilyen helyzetben, mindig jó ötlet megkérdezni erről egy másik felnőttet vagy barátot, akiben megbízol.

Hatásai a családon belül:

Áldozatoknál:

– Félelem

– Depresszió

 – Szégyen

 – Düh

– Kábítószer használat a fájdalmak elviselésére

– Öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok – Megsebesülés vagy halál

Gyermekeknél:

– Bűntudat, hogy ők felelősek az erőszakért

 – Agresszióval, alacsony önbecsüléssel vagy olyan fizikai reakciókkal járó viselkedés, mint például az ágybavizelés, fejfájás vagy gyomorgörcs

 – Mások áldozatává is válhat, vagy ő kezd el másokat bántani

– Kábítószer vagy alkohol használat – Önkárosítás Szemtanújának lenni vagy megtapasztalni a családon belüli erőszakot gyakran nagyon káros hatással lehet egy gyerek életére. Fontos, hogy ilyenkor megkapják a szükséges támogatást. Ha aggódsz egy gyerekért, aki hasonló helyzetben van vagy veszélynek lehet kitéve, rögtön vedd fel a kapcsolatot a helyi gyermekvédelmi hatóságokkal.

Családoknál:

 – Egyes családi funkciók csődje

 – Háztartáson belüli konfliktusok

 – Gyakori költözés, a bántalmazó elkerülése érdekében

– A rendőrség és a gyermekvédelem bevonása Közösségeknél:

– Konfliktus a közösségen belül

– Nagyobb mértékű alkohol és drogfogyasztás

– A gyerekek pozitív családkép nélkül nőnek fel Hogyan lépjünk ki egy abúzus kapcsolatból Arról dönteni, hogy otthagyjunk egy kapcsolatot nehéz dolog és gondos tervezést és támogatást igényel. Mindenkinek joga van tisztelet és szeretetteljes kapcsolatokra, és senkinek nem szabadna félelemben élnie.

1. Találj olyan barátokat, akik támogathatnak – beszélj olyasvalakivel, akiben megbízol. Ne egyedül próbálj meg megbirkózni vele.

2. Vedd fel a kapcsolatot egy támogatást nyújtó csoporttal – közvetlen segítséget is nyújthatnak neked a tapasztalataik révén. Magyarországon például a NANE nyújt támogatást bántalmazott nőknek.

3. Készíts egy biztonsági tervet – amely tartalmazzon vészhívószámokat, csomagnyi ruhát, tisztálkodási szereket, fontosabb irataid, gyógyszereket stb. arra az esetre, ha váratlan, gyorsan kéne elmenekülnöd.

4. Vedd fel a kapcsolatot a rendőrséggel – amikor eldöntötted, hogy elmész – a rendőrség készenlétben lehet, hogy gondoskodjanak a biztonságodról miközben távozol vagy ha úgy érzed, hogy vissza kell szaladnod még néhány tárgyadért később.

5. Fordulj orvoshoz – ha szorongva vagy letörtnek érzed magad. Fontold meg, hogy beszélj egy tanácsadóval vagy pszichológussal arról, hogy miként befolyásoltak téged az elszenvedettek.

6. Ismerd fel az erősségeid – hogy egy pozitívabb életet hozhass létre magad körül. A képességeid és a tehetséged segített téged eddig is, hogy elhagyhasd az abúzus kapcsolatod, és ezek annak a jelei, hogy nagy nyomás alatt is működni tudsz.