Sötét árnyak, bukott angyalok

Lebegek, napok óta csak lebegek valahol fenn,

kapcsolatot létesíteni a földdel, emberrel nem tudok,

köröttem szállnak sötét árnyú bukott angyalok,

egyik magával ránt és húz le a mélybe,

a földnek sötét, máló, foszladozó belsejébe,

és akkor rájövök, csak a testem van itt, a lélek koporsóban,

látom temetésem és az angyalokat a magasban,

énekük oly távoli, a sötétek húznak magukkal a mélybe,

és csak lebegek, lebegek tovább a foszló sötétségbe.

Kinn a nap süt és egyéb mindenféle színek,

bennem a mélybe húzó mégis lebegtető rímek,

mindenhol családok és gyerekek,

én pedig csak lebegek és lebegek, napok óta,

csak éjjel lépek ki és térek nyugovóra,

reggel kelek, messze tőlem szó és móka,

csak lebegek és várok egy váratlan szóra,

viszont sajnos, talán már reagálni is nehéz, tán képtelen vagyok,

köröttem köröznek sötét árnyak, bukott angyalok.

Félek, hogy elhagysz, te , ki az életemben sose voltál igazán,

ki simán ott hagysz az úton, értem sose sírtál,

én csak lebegek , egyre csak, talán így nem fáj,

elhagysz, s ha nem lebegnék, talán szomorú lennék,

az álom mélységére vágyom, ne tudjam, ki vagyok,

csak lebegek és köröznek felettem a bukott angyalok.

 

Ma volt a napunk a pszichológusnál. Kicsit furcsán éreztem magam, de nem furcsábban mint a mindennapokban. Kicsit sikeresen visszahozott a földre, de csak félig. Letettem az asztalra a könyvet, kettőnk közé, aztán felugrottam, elraktam onnan … mert útközben is olvasok, nem csak buszon, ahogy megyek hozzá, akkor is. Könyv-függő vagyok de csak mert élő kapcsolatom a világgal kb nulla és lebegek és olvasok és a történet a földön tart, lefoglalja az agyam. Hm, néha fáj ha félre kell raknom a könyvet, de ott, ott beszélgethetek, heti egyszer, ott, vele. Legalább megpróbálhatom. Ma nem voltam nagy formában. Sok mindenre mondtam, hogy mindegy. Nem bírtam mindenre válaszolni. Hogy apám és az érzelmi zsarolás, a lehetetlen sok telefonhívás, az, hogy email, sms, chat, senki nem reagál semmire. Meséltem erről az oldalról is. Azt mondta, úgy gyanítja idővel itt is elhagyatottnak fogom magam érezni. Elhagyatottság, örök és megkérdőjelezhetetlen érzés. Fájdalmas, így inkább megelőzöm ne kelljen éreznem ezért nem engedlek igazán közel mert aztán ez kegyetlenül fájni fog. Sorban hagytak el – ezt én mondom így – és mondott le rólam mindenki – ezt én érzem így. Hogy sokaknak kudarc voltam? Ezt már más is mondta, és fájt mitagadás. Mindenki? Mégis ki? Kik? Az a pár nálam 15 évvel idősebb női illető akivel a barátság az anyai-lány szereppel keveredett??? Ahol tepertem a szeretetért és a kapcsolatért, ma már sok szorongás után minddel vége. Sorban koptak ki az életemből. Gyakran érzem azt, hogy a kutyámért élek és az írásért….meg azért mert elfogadtam, hogy ezt a kib@ott életet végig kell élni … és mert minden máshoz mindig gyáva voltam, csak átfantáziáltam magam a túlvilágra.