Rohamok és aktívitás

2018.08.20

2018.08.20

Mostanában keveset alszom este, hajnal egyig, fél kettőig fent vagyok a meleg miatt és napközben rengeteget alszom, remélem ha jön a hűvösebb visszaállok a 22 óra körüli alvásra. Ma több órán át tartott a rohamom. 14-kor ebédeltem, mert egész éjjel fent voltam a meleg miatt, szellőztettem és napközben aludtam. Beszélgettem Anyuval ebéd közben. Bántott, hogy aput nem értem meg, hogy nem sajnálom a sztómája miatt annyira, mint kellene. Anyuék elmondták, hogy azért van, mert sok rosszat kaptam aputól. Volt, hogy meg akart verni a rohamom miatt, rángatott és üvöltötte, hogy mit lehet rajtam szeretni, mikor rosszul voltam. Mindig akkor dühöngött a legjobban, mikor nem voltam jól és sok csúnya dolgot mondott. Ezeket soha nem fogom  elfelejteni. Anyuék mindig szóltak Neki, hogy ne jöjjön akkor a közelembe, elmagyarázták, hogy beteg vagyok, de Ő nem sokat fog fel az egészből. Már nem annyira jön be a szobánkba, de figyeli, hogy mikor vagyok rosszul. Segít Nekem, hogy Anyuék támogatnak és megértenek engem, az Ő véleményük a legfontosabb számomra.

Szóval rosszul lettem beszélgetéskor, mert jött a „hang”, amitől el kezdett bántani a lelkiismeret. Ekkor azt hallottam, hogy Anyu azt mondja, hogy nem akart engem megbántani, vagy hogy nem mondott semmi rosszat. Innentől megszakadt a kapcsolat a külvilággal. Felemeltem a hangom és mondtam, hogy ezt az egyet ne csinálja, hogy saját magát hibáztatja. Anyu mondta, hogy hallucinálok, mert semmi ilyen mondat nem hangzott el. Nem hittem Neki, bántott, hogy melege van, közben nincs annyira jól és pont most jött a roham. Bejöttem, nem ettem. Bekábultam és nem mertem kimenni, mert féltem a dührohamtól, hogy kárt teszek magamban (ne adj isten). Tudtam, hogy Anyu pánikol és várja, hogy menjek ki hozzá. Elaludtam 5-ig. Tesóm telefonált, nem is tudta, hogy rosszul vagyok, mert nem szóltam. Nem akartam kijönni, semmi nem érdekelt. Mindenfélét éreztem. Néha távolinak tűnt a hangja és zuhantam egy másik világba és csak néztem ki magamból vagy úgy éreztem hogy azonnal elalszom és lebegek.  Sírtam, hallucináltam sok mondatot ( ami jó hogy kiderült), el akartam aludni, kárt akartam tenni gondolatban magamban, bántott, hogy beteg vagyok, bántott, hogy nem segítettem Anyunak. Elmagyarázta, hogy a legjobb, hogy aludtam (igaz, szólhattam volna Neki, mert annak jobban örült volna). Az a lényeg, hogy nem tettem kárt magamban. Gondolatban is azt akartam, hogy mindenki rendben legyen és ez sokat számít. Anyu, ha rosszul van (ne adj isten) szól nekünk vagy valahogy helyrejön, csak fontos, hogy én is rendezzem magamat ilyenkor. Először semmit sem hittem el Neki, 1 órán át beszélt velem. Csodálatos, hogy addig nem hagy, míg ki nem jövök és ennek nagyon örülök. Anyu is segítene, de a pánik leblokkolja és nem tudta, hogy pontosan mi a gond, azt sem, hogy ennyire belementem. Elmagyarázta tesóm, hogy az hazugság, amit látok magam előtt, hogy ha öngyilkos lennék akkor Ők jól érzik magukat, ilyenre ne is gondoljak. Ezt a betegség vetíti ki nekem. Nagyon nagy szükségük van rám, egyek vagyunk és csakis így boldog az életük, mert szeretem Őket és Ők is engem. Nem kell haragudnom a betegségre, nem tehetek róla, hogy lefagyok stb., ez a betegség tünete. Elmondta, hogy ha rosszat mondok magamra az nem érvényes (szokásunk, hogy ilyenkor vissza kell vonnom), de nem fogtam fel. Azt hittem, hogy az Égiek megbüntetnek, mert megátkoztam magam és szeretteimet bánthatják ezért (ne adj isten). Sokadszorra hallva felfogtam, hogy az Égiek segítenek mindig és mellettem vannak, tudják, hogy rohamkor mindenfélét mondok. Szerencsére eljutott minden egy idő után, nem tudom, hogy mitől, hogyan. Boldog voltam, hogy kijöttem. Annyira szeretek élni Velük. Köszönöm Mindenkinek, családomnak és az Égieknek, hogy itt lehetek Velük.

A rohamoknál megváltozik a járásom, a testtartásom, forró lesz a fejem, a hangom monoton és van hogy katatón állapotba kerülök és segítenek megmozdulni, a levegővétel is nehezen megy olyankor. Tesóm is büszke arra, hogy harcos vagyok és hogy a gyógyszerelvonást is jól viselem. Ugyan úgy mászkálok vásárolni stb., besegítek itthon (ha nem alszom éppen) és ez tényleg siker. Sokan szeretnék eldobni a xanaxot stb. Nagyon sokszor próbáltam ezt a pici mennyiséget elhagyni, de lehet, hogy akkor gyengébb volt a szervezetem, mostanában pedig rengeteg vitamint szedtem. Tényleg nem mindegy, hogy mikor kezdek neki. Olvastam, hogy a folsav, B-vitamin, és a D-vitamin nagyon hatásos skizofréniánál. Remélem, hogy tényleg kitalálnak valami gyógymódot.
Tegnap előtt ideges voltam, mert nem tudtam venni olyan féregírtót, ami kullancs ellen is véd. Szombaton felhívtam még pár helyet, majd az egyik állatorvosi rendelőben jelezte, hogy van. Ekkor elhatároztam, hogy elmegyek Kelenföldre, nem ismerek határt, meleget sem, csak megyek, hogy legyen cicámnak védelem. Ma már be is kellett kenni. Nagyon meleg volt, de valahogy nem is vettem annyira észre. Indulás előtt egy hatalmas tál salátát ettem, délelőtt még rohamom volt, utána meg olyan elszánt lettem, amit nevezhetnek hipomán állapotnak is, engem nem érdekel, csak az, hogy jól jött. Bementem vonattal Kelenföldre, onnan a 250-es busszal két megállót mentem. Telefonon (ami egymás között ingyenes) Anyu mondta, hogy mi merre van. Egy park volt előttem és lakóházak, de nem találtam a rendelőt. Majd kiderült, hogy csak pár percet kellett menni és már ott is voltam. Kedves volt a recepciós, rájött, hogy velem beszélt telefonon, mert meséltem Neki, hogy nagy az árkülönbség ahhoz képest, ahol én veszem  és sokkal olcsóbb náluk a készítmény. Szerintem 3000 Ft- tal olcsóbb. 5-10 kg-os cicának vettem, lehet, hogy múltkor a „közepeset” adták. Megkérdeztem egy nőt a parkban, aki a kutyájával sétált, hogy hogyan jutok vissza Kelenföldre és kiderült, hogy szembe van a megálló. Közben vagy 10-szer hívtam Anyut, mert sokszor pánikoltam, hogy nem merek átmenni a parkon, nem találom a megállót stb. de Ő ezt szereti, mert tudja, hogy mi van velem és amúgy is izgul, hogy hogy bírom a meleget, mikor érek haza. Gyalog mentem vissza, mert munkaszüneti napon még 15 percet kellett volna várnom a buszra és már egy ideje a napon álltam, mikor kapcsoltam, hogy nem a hétköznapi menetrendet kell néznem. Először egy kanyargós kavicsos „úton” mentem, ahol padok voltak, de észre vettem, hogy az a járda vezet a központba, ami lejebb az autóút mellett van. Gondolkodtam, hogy hogyan jutok oda, le nem mehetek  mert eleshetek, mert mélyebben van. Szerencsére volt lépcső és lejutottam, hamar jött a vonat is. Itthon a központban csa 1 óra múlva ment busz ezért nem szoktam, de beültem a McDonalds’ba és ettem fagyit, Bounty-s ízűt, szuper volt. Tesómmal is beszéltem, Anyuval is, netezni is tudtam. Le voltak döbbenve ettől a hatalmas energiától, ami bennem volt. Mikor kijöttem akkor vettem észre, hogy megy egy másik busz is, felszálltam rá. Egy kicsit kellett még sétálnom hazafelé, de annyira fel voltam jó értelemben pörgetve, hogy jól is esett. Boldog voltam, hogy szereztem cicámnak féregírtót, mert így nem kellett lesnem a szúnyogotkat sem és végre hétfőn be tudtuk kenni. Imádom ezt a vad angyalt, mindent megadnék neki, amit csak lehet.

Szerző:

Belépett: 5 év

Margherita80

Blog kommentek: 0Blog bejegyzések: 2Regisztráció: 25-07-2018