Önvagdosás

http://extrem.puruttya.hu/bypost/2011/03/11/Az_onvagdosas_meg_mindig_EPIC_tuisag

 

Ez nagyon durva. Soha nem értettem azokat akik magukat vagdosság, saját maguknak okoznak fizikaifájdalmat. Ha annyira rossz menjen orvoshoz, vagy legyen öngyilkos, ez utóbbi nem elítélendő csak felesleges. De mégse vagdossa magát összevissza. Pláne szövegeket. Arra ott vannak a tetóválószalonok.

Szerző:

Belépett: 8 év

mark77

Blog kommentek: 1236Blog bejegyzések: 114Regisztráció: 2010. 08. 10.

15 gondolat erről: “Önvagdosás”

  1. Mark,

    valóban nem érted.

    az a kényszer, h az ember fájdalmat okozzon magának, erősebb a józan észnél. Én is vágtam már meg úgy pengével a karomat, hogy 20 évvel utána is látszik a helye, –de akkor talán az életemet mentette meg.

    Viszont abban igazad van, hogy lehetne ezt a kényszert máshogyan is megszüntetni-kiélni. Erre szoktam mondani, h hidegvizes zuhany a fejre, meg jégkocka szorongatása – utóbbi fáj, de kárt nem okoz.

    Amikor az ember szándékosan okoz fájdalmat magának, megváltozott tudatállapotban van. A legfontosabb, hogy legyen olyan módszer, amivel a maradandó és súlyos sérülés kiküszöbölhető. (Gondolom én).

  2. Idézet tőle: Bosie

     Amikor az ember szándékosan okoz fájdalmat magának, megváltozott tudatállapotban van.  

    És tényleg. Én is csináltam olyan vágásokat magamon, hogy néha ma sem értem miért, de alig éreztem fájdalmat, nem is értem hogyan….

  3. jelenlét
    Idézet tőle: patricia1968

    ?én szivesen vagdalom magamat,hiszen megtehetem mert kell valami ami elnyomja a fizikai fájdalmat a lelki fájdalmak elöl?????????

    Jó de ennek nyoma marad(és az még a jobbik eset, ha csak ennyi) és később bánni fogod. Van ezer más dolog amivel le lehet vezetni a feszültséget. És kevésbé teszed tönkre vele magad.

  4. jelenlét

    Bár ez érdekes dolog és lehet csak nekem furcsa, mert én minden tudatállapotomat tudatosan éltem meg eddig, a legdurvább lsd-s triptől a legmélyebb pszichózisig. És mindig csodálkozok embereken, hogy hogy nincsenek bizonyos helyzetekben tudatuknál. Én az összes ilyenre emlékszem és tudatosan ott is voltam benne. Pedig volt ám olyan szintű pszichózis lsd-től, hogy azt hittem úgy maradok egy életre. Jó az kicsit mondjuk homályos, mert elájultam a végén, de emlékszem arra is hogy milyen volt.

  5. Nem arról van szó, hogy ne emlékeznék, hanem inkább arról, hogy arra emlékszem, hogy azt hittem tökéletesen épelméjűen viselkedek, és azt hittem teljesen ura vagyok a helyzetnek, pedig olyan állapotban voltam, hogy a „normális” önmagam persze hogy kihívta volna ennél kevesebbre is a mentőket vagy akármi….

    én is emlékszem mindenre… és valóban ott voltam benne tudatosan….csak utólag nem is értem, hogyan jutottam el odáig… vagy nem tudom… nem nagyon bírom értelmesen megfogalmazni

  6. nem arról van szó, hogy valaki megvágja magát hajnali 2kor majd reggel 10kor megébred és csodálkozik hogy mi az a karján, hanem arról, hogy vannak helyzetek mikor az ember fia elveszti a kontrollt; írod, hogy emlékszel az lsd tripre satöbbi, de talán akkor, ott, te sem irányítottál hanem sodródtál arra amerre az elméd repített; ugyanez a helyzet mondjuk egy picsarészeg embernél is, próbál egyenesen menni, irányítani, de mégis szinuszosan kanyarog a nyíl egyenes úton.

Írj megjegyzést