…élni akarásom, nem akarok gyógyulni (miért?!), nincs igazi párom, akit szeretek talán már családos ember, én meg 36 évesen férfiszűzen egyedül a nagyvilágban, illetve hát a család itt van meg 2 kutya, de a kutyáktól meg csak még depisebb vagyok, mert látom, anyukám is betegen egyedül kínlódik velük, kivinni sétálni őket, wc-zni, etetni, figyelni, nehogy valakit megtámadjanak, nincs e kint a szomszéd, és ez így legyengülve betegen nekem már nem megy, anyu is beteg de ő még talpon, nem is tudom, hogy bírja, de rám már nincs ideje csak anyu férjének mikor itthon van, de látom, idegesíti, elszomorítja, kétségbe ejti hogy nem gyógyulok csak egyre gyengül, rosszabbodik az állapotom. Nem vagyok jól, és mégcsak megértést sem kapok senkitől, „csak” Lélekben A Szerelmemtől, de ki tudja hogy ez is valós e vagy csak a képzeletem szüleménye… fáj, hogy nincs erőm pedig szó szerint tömnek itthon, 49-50 kg vagyok, nagyjából tartom ezt így, úgy hogy szó szerint zabálok, hétvégeken, hétközben is sokat eszem, csak olyankor gyakran van hasmenésem és nem bírok mindent megenni, nem azért hogy fogyjak vagy mert nem szeretem hanem egyszerűen csak hányingerem van bizonyos ételektől, húst nem eszek bár legutóbb azt mondtam itthon, jó megeszem a szelet sonkát Húsvétkor hogy anya férje ehesse a túrós batyut, de nem is tudom már, hogy van e kiút a sok rosszból, az állandó rossz közérzetből, az elnyomásból és lelki terrorból, ami úgy van beállítva hogy „a javamat akarják csak”, de közben szenvedek és kínlódok az állandó kényszerektől amikbe belekényszerítenek, a folyamatos tömésből, az engem lustának nézésből és ezt mindig felhánytorgatják, holott örülök, ha levegőhöz jutok időnként, le vagyok lassulva, az idő rohan, este minden elektromos kütyüt 8 órakkor elszednek tőlem, mondván nappal legyek fent, este mindig jól vagyok de marad a nagy SEMMI, mivel se mobil, se gép, se net se tv se semmi, csak kb 7 db könyv ami engem nem érdekel, vagy fekve nézni a sötétet és reggel jön a takarólehúzás és ágyból való kirugdosás, kiráncigálás, lebaszások, minden nap, tömések, elvárások, munkakiosztás rám, amihez nincs erőm, szar egy élet ez, de legalább SZERETEM ÉLETEM SZERELMÉT. Más nincs.
Szerző:
Nem vagyok (elég) jó senkinek, nem is álmodhatok normális, megértő párról… olyan akitől legalább nem undorodom fizikailag, és vonzónak találnám. Gondoltam arra, hogy lehet, hogy leszbikus vagyok, de igaziból aszexuális. Ha ezt mondom, senki nem vágja ez mit jelent. Akkor sem, ha részletesen elmagyarázom. „Ilyen nem létezik, vagy hetero vagy, vagy meleg, vagy bi.”- faszomat már, én aszex vagyok. Nem tudják mit jelent. Azért nem akarok egyedül meghalni… akartam írni egy tagnak itt, de nem volt erőm, időm, bátorságom. Én vagyok a világban a szar, a fos, a kirekesztett, a megnemértett, a lenézett, a baszogatott, az utolsó, a nemelégjó. Faszomat már, ami nincs…
Te jársz valami terapeutához, vagy van azért 1-2 beszélgető társad, akikkel személyesen is megoszthatod a gondolataidat? Az is jó, hogy leírod, de szerintem fontos a kommunikáció egyéb formája is.
Szoktál nézegetni képeket neten, facebook-on, hogy kik tetszenének a pasik közül, milyen típusok jönnének be neked ha nem is rögtön szex miatt, hanem csak szimpatikusok?
Szia,
nem járok terapeutához, mert nincs pénzem, akikkel élek benne lennének, hogy kifizetik, de én nem szeretném, ha erre pénzt adnának ki, mert keményen dolgoznak, és nem akarom hogy rám pazarolják a pénzüket, illetve nem sok értelmét látom annak, hogy fölöslegesen pénzt dobjunk ki, mivel tudom, hogy a terapeuta sem tudna segíteni, bár lehet egy próbát megérne, de inkább a gond az, hogy nem szívesen járnék oda mások pénzéből.
Persze, van elképzelésem, milyen pasik tetszenek, pl Te is bejössz nekem, ha nem baj, hogy írom, viszont iszonyatosan magamba vagyok fordulva / zárkózva, nincs akivel beszélgetni tudok nem írásban, mert kerülöm az embereket sok ok miatt, régebben nagymamámmal tudtam beszélgetni, de anyukámék elhoztak magukhoz, mondván nagymamám már idős, de anyukámmal nem tudok beszélgetni, a férjével sem igazán, csak picikét, de valahogy ők nem az én világom.
Köszi szépen, hogy írtál nekem! 🙂
Te jársz valami terapeutához, vagy van azért 1-2 beszélgető társad, akikkel személyesen is megoszthatod a gondolataidat? Az is jó, hogy leírod, de szerintem fontos a kommunikáció egyéb formája is.
Szoktál nézegetni képeket neten, facebook-on, hogy kik tetszenének a pasik közül, milyen típusok jönnének be neked ha nem is rögtön szex miatt, hanem csak szimpatikusok?
Oh, ez igazán kedves, szerintem odalennék érted optimális körülmények között. 🙂
A környezetednek nem bezárni kellene téged, hanem megmutatni, mik vannak odakint, hogyan lehet a kinti dolgok között ügyesen ellenni, hogy ne okozzanak veszélyt, inkább érdekes és felfedezni való mindenféléket. Ha az embert sokáig bezárják és felkészületlenül esik ki a világba, amit addig csak torzítva érzékelt, az nem jó.
Kedves vagy és köszi ezt a sok szívet, én is küldök akkor Neked: