Drága Kisfiam,
hazafelé úton végig keservesen sírt, hogy neki nem volt ma az oviban mikulássapkája…
Annyira sírt, hiába csitítgattam, hogy majd holnap felveszi – nem, nem , ma volt a karácsony az oviban…
és hát igen, anya megint elfelejtette…
rettenetes érzés.
itthon bebújt a paplan alá és ott zokogott.
próbáltam vigasztalni, hogy hát én láttam, azért nem mindenkinek volt piros sapkája!
közös erővel megneveztünk legalább két gyerekekt, akiknek nem volt.
huh.
vigasztalásul gyorsan előkaptam egy cuki kis matricalapot, kis autókákkal.
és mondtam, hogy mivel kész a bébialbum, ő most kidekorálhatja a kis matricákkal.
Ezzel sikerült is teljesen elterelnem a figyelmét és valami jó irányba elmozdulni.
hanem amikor megtalálta a kis mikulás ruháját akkor magára vette és kinevezte saját magát Mikulásnak! Sőt, mikulásnak öltözve ment ágyba is, és nagoyn cuki ahogy alszik a kis piros ruhácskájában most már…
És az ő szobája volt a Mikulás lakása és múhelye, és oda nem volt szabad bemennünk.
viszont levelet kellett írnunk neki, és kérni valamit ,ami volt neki. Nekem egy kis motort kellett kérnem.
és úgy látszik, így sikerült valahogy feldolgoznia a nagy tragédiát és traumát, hogy neki nem volt mikulásruhája ma az oviban…
teljes erőbedobással csináltam ma meg az ajándék kis karácsonyfadísz szívecskéket az óvónőknek és bácsiknak.
holnap hadd vigye az én kis Mikulásom ajándékba az ovikába.
és délben utazunk!!
először a férjem szüleihez, aztán az enyémekhez.
nem lesz könnyű, de túléljük.
januárban kezdődik a verkli előlről…
Szerző:
