Hogy a fenébe lehet összeegyeztetni egy szar munkát a családdal?
sztem sehogy.
Tegnap sírtam a fáradtságtól.
Most megyek és veszek cipőbetétet a cipőmbe, mert sántítok, és szólt is a főnöknőm, hogy ilyen lapossarkúban én ne szaladgáljak, mert látja, hogy baromi magas a rüsztöm, annak inkább alátámaszték kell…
most akkor költsem a pénzemet arra, ohgy ne omoljak össze a munkámban?
mert bizony egy masszőr is kéne, meg valaki, aki vigyáz a hétvégén a gyerekemre és szórakoztatja, mert annyira de annyira hulla vagyok…
na, most már délután 2kor nem látom ennyire tragikusnak a helyzetet.
szerencsére vannak barátaink, akik válnak 🙁 – bocs, feketehumor – de legalább a kisfiamat ma elvitte az ügyeletes szülő, hogy együtt játszanak az ő gyerekével.
hurrá. így lett egy fél szabad napom.
estére meg össze kell kapirgálnom magam, mert apa meg elvisz színházba!
nem tudom hány év óta először!!!!!!!!!!!!!
és estére tehát átpasszoltuk a kisfiunkat a másik barátainkhoz, akiknek viszont a kisfiát mi már többször is altattuk itt nálunk.
majdcsak kialakul.
tény, hogy kell egy kis levegőhöz jutni, mert ránkomlik a mennyezet….
néha fontolgatom, hogy itthonmaradjak. de akkor miből fizetném a terápiámat??
ebben az évben tehát még dolgozni fogok, kis betegállománnyal, ha nagyon lerobbanok, de valahogy majdcsak kihúzom még ezt az évet………
az üzleti tervemet meg növesztgetem…. halkan, csöndben. ((((mikor??????))))
most rohanok valami cipőbetétért. hogy dolgozni tudjak.
és kiléptem a tréningszalonból is, marha drága, és nem is volt sem időm, sem energiám…
előkeresem a régi jó súlyzóimat itthonra… meg veszek egy ugrókötelet…
meg egy puha bicikliülést megint, mert elhagytam sajnos egyet…
tervek vannak…. csak pénz kell meg idő megvalósítani…
na, most robokok.
Szerző:
