Sziasztok!
Nem tudok kivel beszélgetni nincsenek barátaim nincs aki meghallgasson ezért gondoltam itt kiírom magamból. Úgyérzem nem vagyok erre a világra való annyira más vagyok mint a többiek,de mindegy ezt már megszoktam mégis rosszul esik amikor ezt szóvá teszik például az új munkahelyemen. Egyiknap egy nővel dolgoztam majd hallom amikor rólam beszélt egy másik kollégámmal: „Fura lány” és folytatta miért nem csináltam meg ezt meg azt…Ha nem mondja honnan tudjam?Több emberrel dolgozom együtt,betanulok nem tudhatom mindenkinek a nyűgjét elsőre. Annyira rosszul esett,hogy még mindig sírhatnékom van, és holnap megint vele leszek legszívesebben inkább megölném magam csak ne kelljen bemennem oda. Annyira utálok élni utálom a mindennapokat erre még bántásokat is kapok és nem ez volt az első.Félek amúgy ki is rúgnak,mert nem beszélgetek velük és így nem illek a csapatba,de nem tehetek róla nem is tudok mit hozzáfűzni a beszélgetésekhez sosem voltak barátaim nem tudom,hogy mikor mit „kell” mondani.
A munkám beosztása miatt pszichológushoz sem tudok hetente járni csak ritkábban ami borzasztóan megvisel. Deperszonalizációm van,szorongásom,depresszióm és nem találkozhatok az egyetlen emberrel,aki segít nekem,mert abban a pokolban kell lennem,mert kell a pénz…Elveszetnek érzem magam emiatt is és rettenetesen dühös vagyok,mert én nem cserélhetek műszakot más meg igen nyílván. Engem le kell szarni,mert csendes vagyok és a puszi pajtiknak mindent lehet.
Mindennap azzal nyugtatom magam,hogy mindjárt vége a napnak mindjárt,de aztán pár óra és kezdődik minden előrről. Kezdek belefáradni.
Javasoltak nekem antidepresszánst/antipszichotikumot,de nem merem beszedni már(régebben szedtem többfélét is) azt gondolom,hogy az orvosom megakar ölni nem segíteni akar,hanem megmérgezni tudom én,hogy hülyeség jobb pillanataimban,de ezaz érzés mindig visszatér ugyanez a többi emberrel is,hogy mindenki kiszemel magának csak,hogy engem bánthasson mindenki átver,szórakozik velem,hülyének gondol stb…
Szerző:
Szia,
okés vagy?
inkább leszarom tablettát kellene bevenned a hülyék ellen, értéktelen genetikai hulladékokkal ne foglalkozz, nem kell beilleszkedned, csak ússz az árral és legyél vagány….valahogy pedig meg kell majd oldanod, hogy áterhez járhass, addig meg bírd ki valahogy/akárhogy.
Szia!
Hasonló a helyzetem, átérzem….
Most találtam ezt az oldalt, gondoltam hátha a sortársakkal való beszélgetés segítene, de ugye ezzel kapcsolatban is pesszimista vagyok.
Mindenesetre megpróbálom. Nem tudom mit írjak….
Ha van kedved beszélgetni, én itt vagyok.
Fel a fejjel!!! (Ez nekem nem szokott segíteni :); minimális humorom maradt még, az segít néha)
Köszi! Próbálkozom,ha hazaérek annyira nem izgatnak csak néha,de ott bent ah borzalom és még csak szerda van:(
Szia!
Ha nem tudsz kivel beszélgetni, írhatsz nekem is nyugodtan. Nem pont ugyanilyen, de nagyon hasonló problémával küzdök én is már elég régóta. 20-as éveim közepén járok 🙂 Tényleg ne foglalkozz a kollégák hülyeségeivel, csak végezd el a munkát oszt csá.. Az lenne a legjobb ha egy elfogadóbb munkahelyi közösségbe kerülnél, ahol nem b-szogatnak a problémáid miatt.