Egyre jobban elfajul a mániám, ez a kis idióta Linzer gyerek (aki a profilképem is), akit már csak kis dögnek hivok. Iszonyatos gyűlöletet érezk iránta és ez egyre erősebb. Akárhányszor van róla kép, videó vagy bármi, elönt az idegroham. Állandóan puncsol, és az instagrammon is, a lájkjai azok kis puncsok, de ez másik történt, de roppant nagy hányinger, amiket művel, és ezektől is nagyon rosszul vagyok már. Ez egyre rosszabb, folyamatosan ömlenek a képek, videók és folyton meccs van, amit nézni kell. Mindenki azt mondja, ne foglalkozzak vele, töröljek ki mindent, ne nézzek rá, ne nézzem a meccseket stb. De egyszerűen nem értik meg, hogy ez mánia, és ez nem igy működik. Mostanra már olyan erős a gyűlölet, hogy a mániás érzéseket elnyomja, pedig simán lennének, ott vannak még, csak a gyűlölet nem engedi felszinre törni. 2018. március 15-e óta a mániám, akkor még minden rendben volt, majd augusztusban kezdődött az elfajulás, ami szeptemberre már fokozódott, ám akkor szerencsém volt, mert képbe jött egy másik mánia, aki a hónap végén már a mániám lett. Igazi megkönnyebbülést nem hozott, mert a kis dög továbbra is tartott, bár a mániás érzéseim a másik iránt voltak, de a gyűlöletem az megmaradt. A szülinapjára már a másik volt a mániám, de az a nap elég kemény volt, de közel sem annyira, mint a mostaniak. A mostani húsvétkor fajult el jobban de még ne menjünk ennyire előre, mikor még csak szeptembernél tartunk. Aztán október 7-én hivatalosan is kijelentettem, hogy ez a dög már nem a mániám, hanem a másik, aki eddig csak alakult. A gyűlölet maradt, sőt erősödött. Decemberben tudott csak enyhülni, de ezzel a mániám is eltűnt és karácsonykor kijelentettem, hogy elmúlt a másik is, és a Linzer gyereket se gyűlöltem már úgy. Januárban nem volt mániám és én nagy marha visszaakartam hozni mániának ezt az idióta dögöt, de nem sikerült úgy azonnal. Ez azért lehetett, mert üresnek éreztem magam mánia nélkül. Január végére azért érdekelt, de még nem volt mánia, de februárban elmentem Pestre a két hetes terápiára. Ott szépen felszivódott végleg, már egyáltalán nem érdekelt. Ha megnéztem a szokásos oldalt, azt is csak kötelességből, illetve kiváncsiságból, de nem haltam bele, sőt nem is érdekelt már a meccs se. Le is maradtam két meccsről, de egyáltalán nem izgattak. Helyette ismét a munkásszállók lettek a mániáim, Kőbánya és a Bajcsy kórház, ami miatt jól éreztem magam, nem volt idegeskedés. Mamámnál laktam ez idő alatt, és folyton Kőbányára mentünk (Ő imádja Kőbányát, ott kinézett magának egy vicces épületet, ami a mániám része lett). Aztán haza kellett jönni, és szép lassan visszatért a kis hülye, Kőbánya és társai meg elmúltak. Véglegesen a Linzer gyerek március 7-én tért vissza, egy röhejes meccs után. Február 21-én gondolkoztam, hogy megnézzem-e a meccset, de nem volt jobb dolgom és megnéztem és utána már megnéztem a többit és jobban erősödött az érdeklődés. Ez a visszatérés még nem jelentett azonnali idegeskedést. Áprilisban voltunk Linzben, a szülővárosában, ott egy meccsén, és játszott is. Húsvétkor, április végén fajult el, de addigra május 5-ére volt már jegyünk egy másik meccsre Bécsben. Egyre jobban irritált meg idegesitett, és a gyűlölet egyre erősebbé vált. Május 5-én mentünk a meccsre, 5 fok volt, esett olyan, mintha december lett volna. Ott olyan nagy fokú gyűlölet fogott el iránta, hogy csoda, hogy kibirtam, de legalább lehetett orditani. Ott is nagyon idegesitően viselkedett, ki is fütyülték a szurkolók, ami nagyon tetszett. Utána még erősebb lett a gyűlölet, a csúcs május 25-27-én volt, akkor többet kellett tűrni. Majd aztán kicsivel enyhült, de most megint nagyon intenziv.
Az a helyzet, hogy most már aludni se tudok tőle rendesen, minden este gyomorgörccsel fekszem olyan 1 óra körül tudok csak ágyba kerülni idegbetegen. Majd reggel ébredek is olyan fél7-7 körül és ott van bennem a gyomorgörcs, ami miatt már nem tudok visszaaludni, de van, hogy akkor már kelni kell. Tehát nem sokat alszom ez miatt. Szerencsére nem ébredek fel éjjel, ha lefekszem már elalszom, de a gyűlölet sokszor nem engedi hogy egyáltalán ágyba menjek. Egyre nehezebben csinálom meg a szokásos dolgaimat, a gyomorgörcs miatt. Reggel olyan nagy fokú gyűlölet fogott el, amit már előző nap estétől folytok magamba, illetve az elmúlt hónapok szarságait, hogy orditoztam, hogy otthon már mentőt akartak hivni. De mikor Pesten vagyunk (május 26-27), ott könnyebben el tudom tűrni a keményebb napokat is. Már pedig most nagyon kemény napok vannak és otthon nem birom elviselni. Meg eleve mikor Pesten vagyunk, akkor enyhül, bár nem múlik el, mert az a pár nap kevés erre.
Ha úgy működne, hogy nem foglalkozom és elmúlik, akkor már október óta nem is foglalkoznék vele. Sajnos nem igy megy ez.
Szerző:
Ez egy nagy szer. Igen, enned kell, de nem zsíroskenyeret… Reményt üldözték el?
Szia Linzer!
Nagyon sajnálom, hogy ennyire rossz már. Megértelek, nekem is voltak ilyesmik és átérzem a kínlódásod, mert én is akartam szabadulni, de nem sikerült. Én úgy próbáltam „kijutni”, hogy állandóan újra és újra gondolkodtam a dolgokon, próbálatm így, gondolkodással megoldani olyan problémát, hogy pl. erősen szorongok a lakásban, mert nem biztos, hogy egységes aberendezése és akkor már nem lehet itt jól érezni magam. A lakberendezési 5 parancsolat tehát eleinte segített, aztán átok lett. Tudom, hogy ez a „mánia” is nagyon hülyén hangzik. Két dolog ezekkel kapcsolatban és talán neked is segíthet: nekem el kell engedni a maximalizmusom, és keresni kell vmit figyelemelterelésnek. A te vonatkozásodban konkrétan az jutott eszembe, hogy nézd meg mi az ami irritál és miért ebben a Linzer gyerekben. És ez tudom csak amatőr okoskodás, de ezek a jellemvonások talán benned is meg vannak amiket a környezeted nem tudott elfogadni és büntettek. A másik csinálj olyankor valami mást, menj ki egyet bringázni, menj el a boltba, rajzolj, vagy nem tudom…csak zökkentsd ki magam valahogy. Ne haragudj ha mégsem jók ezek a tanácsok, nem akartam tapintatlan lenni. Remélem sikerül jobban lenned. Üdv.
„A te vonatkozásodban konkrétan az jutott eszembe, hogy nézd meg mi az ami irritál és miért ebben a Linzer gyerekben. És ez tudom csak amatőr okoskodás, de ezek a jellemvonások talán benned is meg vannak amiket a környezeted nem tudott elfogadni és büntettek.”
Ez elgondolkodtatott, mert nagyon sok autista vonást véltem felfedezni rajta, amik bennem is megvannak. Például minden este 8 és 9 között kezdi el az instán a puncsolásokat, mintha ez már napirend lenne nála. Nálam meg a 7 órás fürdés a napirend. Aztán a kis karkötőjét meccsen nem veszi le, hanem csukló kötővel letakarja, de edzésen ezt soha, de rajta van akkor is, és csak a jobb kezén van. Ez a karkötő nincs rajta mindig, de meg van az oka, ez most hosszú. A másik, van egy kis hajpánt, amit meccseken és edzéseken hord, és amint lefújják a meccset, és utána leveszi, és amint leveszi, egyből nyalja hátra a haját, mintha annyira sürgős lenne. Nem egyszer csinálta már ezt. És a hajpántot mindig a bal kezére tekeri. Tehát ilyen szabály szerűen csinálja. Meg a nyilatkozatai alapján mindig beakad nála a lemez, mindig ráakad valamire, ami aktuális és csak az foglalkoztatja, azon kattog az agya. Meg is látszik a meccseken is ilyenkor, nem tud rendesen odafigyelni és összevissza csetlik-botlik.
Iszonyatosan görcsösen akar, szinte már erőszakos, nagyon akaratos. Ha nem az van amit ő akar, már hisztizik, rendszeresen összeveszik a biróval, a sárga lap a gyenge pontja, térdre is képes borulni miatta. Kattog azon nehogy megbántsa a barátait. Egyik edzésen egyik barátja (nem csak csapattárs, barát, mert sima csapattárssal nem viselkedik igy) keményebben szólt hozzá, mert elbaszta a passzt. Stefan két perc múlva elfelejtette, de ő még este is ezen kattogott, ez instán meglátszott. Egyik barátja volt egyszer az ellenfél, felrúgta és olyan kétségbeesetten könyörgött neki a bocsánatért hogy rossz volt nézni. Ha sima ellenfélt rúg fel, akkor meg pampog mert a biró lefújja és neki áll feljebb. Ha fetreng valaki, azt sem tudja mit kell csinálni, nem megy felsegiteni még csapattársat se. Ha rúg fel valakit akkor se sokszor helyette egy csapattársa teszi meg. Semmi empátiája nincs. Van hogy megfelelésből felsegiti, de az olyankor van mikor jobban ki van utálva. Mondjuk én felsegiteném, de lehet tényleg csak muszájból.
Mindenkire ráakaszkodik, nagyon közel hajol a beszélgető partnerhez (ez bennem nincs meg, de akkor is idegesit). Szófosása van, a többiek erre csak bólogatni tudnak, valaki már levegőnek is nézi. Ha megakarja vki ölelni sokszor nem engedi, de van, hogy ő kezdeményezi mert rájön vmi kattanás. Volt hogy a játékoskijáróban hátulról megsimogatta az ellenfél fejét váratlanul. Én ilyet már nem csinálok. És még lehetne sorolni.
Bocs, ha hosszú lett.
Egy taktika az hogy megpróbálom visszahozni olyanra a mániát mint az elején, és megpróbálom újra megkedvelni, de amint meglátok mondjuk egy puncsot, elönt az ideg meg a gyűlölet.
Te amúgy kényszerbeteg vagy?
Ha elmesélem h miért vagyok ideges, senki se veszi komolyan, mondván h ez hülyeség és nem kell vele foglalkozni, tehát senki se érti meg.
Én megértem, ez a kényszeresség tényleg nem úgy működik, hogy felejsd el. Valahogy azt kellene elérni hogy ne zavarjon. Nekem inkább kényszeres gondolataim vannak, ha nem tudok vmit megoldani és zavar, azon gyerekként is állandóan agyaltam…eléggé kritizáló anyukám van, mindent címkéz, ez ilyen ez olyan, híztál, fogítál, ez jó ez rossz, ilyenek közt nőttem fel, nem tanultam meg a dolgokat úgy látni hogy egyszerre lehet fekete és fehér, semmi sem csak jó vagy rossz. Ezt most már látom, de a helyzetek megoldádával sokat küzködök, nem vagyok túl sikeres..lehet nekem is van pár autista vonásom, nem tudom.
Hát az autizmushoz hozzátartozik ez ugye h ilyen rituálék vannak, meg vmire rákattan az agy és csak az van az agyban, ezért is kapnak eleinte sokan kényszerbetegség diagnózist, köztük én is. De persze ennél több kell egy autizmus diagnózishoz. Mondjuk az már lehet kényszeresség, hogy idegesit, de muszáj vele foglalkozni és legszivesebben megszabadulnék tőlük és régen ilyenek nem voltak, mert régen élveztem a mániáimat és nem éreztem kényszernek foglalkozni velük.
MINDEN ESTE GYOMORGÖRCS VAN!!!
Már annyira el van fajulva, hogy minden mást hanyagolok, az eddig szokásos dolgaimat, szinte már semmit se csinálok, csak egész nap ezzel foglalkozom, ez van az agyamban folyamatosan, semmi másnak nem tudom átadni magam, mert kb tart 5 percig és visszatérek erre és elhanyagolom az eddigi dolgaimat.
Tegnap találtam ezt a képet. Amikor rám törnek a félelmek, hülye, nyomasztó gondolatok akkor ezt idézem fel. Olyan megkönnyebbüléses érzésem lesz, és kicsit elszakít az állandó problémáktól. Ha csak kis időre is, de olyan jó. Gondoltam, megosztom, hátha segít kicsit neked is…:-)