Illedelmesnek lenni baromira fárasztó.
Nagy élvezettel olvasom egyébként a férjem által vásárolt kis könyvecskét, hogyan neveljünk gentlemant a kisfiunkból, azaz hogyan segítsük őt át a civilizálatlan gyermekkorból a civilizált felnőttkorba.
hát ez az. a civilizáció azt jelenti, hogy nem kézzel ragadjuk meg az ételt, hanem késsel és villával… és egyéb még ennél is sokkal nehezebb dolgokat.
én azt értem meg, hogy az illemszabályok tudása valóban világokat nyit meg. valóban.
az említett könyv bevezetőjében azt írja a szerző, hogy manapság az anyák már terhességük időszakában „programozzák” a gyerekeiket – klasszikus zenét hallgatnak, matematikával foglalkoznak, nyelveket tanulnak – valóban, ez bizonyíthatóan hatással van a kis emberkére, aki anya hasában az összes rezdülést veszi.
de a szerző szerint az összes golflecke és franciatudás és zongora és énekóra kárbaveszett fáradozás, ha az ember nem tudja, hogfyan illik viselkedni társaságban.
és szerintem igaza van.
a szerző aláhúzza, jogosan, és szívemnek igen tetsző módon, hogy at illemtudás nem abból áll, hogy a szalvétát akkor most hova tesszük az asztalon, hanem mindenekfölött és elsősorban abból, hogy TISZTELJÜK A MÁSIKAT, TISZTELETBEN TARTJUK A MÁSSÁGÁT, MINDEN TÉREN, ÉS NEM KRITIZÁLJUK, NEM PRÓBÁLJUK A SAJÁT ÉLETSZEMLÉLETÜNKET RÁTUKMÁLNI, NEM KÉRÜNK TŐLE NAGY SZÍVESSÉGET, VISZONT MI MAGUNK KEDVESEK VAGYUNK ÉS FIGYELMESEK ÉS TÖRŐDŐEK ÉS UDVARIASAK ÉS SZOLGÁLATKÉSZEK ÉS MOSOLYGÓSAK ÉS POZITÍVAK ÉS SZERETETTELJESEK ÉS TISZTELETTUDÓAK – magyarul sok esetben háttérbe szorítjuk a mi saját igényeinket.
ez akkor vált teljesen világossá, amikor a könyvecske azt taglalja, hogy vendégségben nem nyafogunk, hogy éhesek vagyunk – egy pohár vizet megengedett azonban kérni.
ezen a férjemmel kicsit nem is értettünk egyet – megállapodtunk, hogy megkutatjuk a témát, mert nem árt az ilyesmivel tisztában lenni.
és én azt is megértem, hogy erre az „illemtudásra” – odaforduló, kedves magatartásra – csak a lelkileg egészséges emberek képesek, és hogy a társadalom döntő hányada nem tudja ezt a viselkedést.
és aki ezt tudja, az bizony bekerül rögtön olyan körökbe, bizony, ezt hiszem, ahol ezt mások is tudják, és ez a kölcsönös elvárás egymással szemben és ez kellemessé teszi a találkozásokat.
hát valami ilyesmi.
most mondogatom már a fiamnak, hogy ha tőlem kér valamit, mondja szépe nazt, hogy édesanyám, légy szíves hozd ide/adj nekem / kérek szépen, szeretnék …
és akkor én hozom és odaadom neki és mondom neki, hogy olyan szépe nkérted, nagyon örülök neki. Tessék, itt van.
és ha megkapta, akkor mondja azt, hogy köszönöm. én meg mondom neki, hogy szívesen.
ebben a hónapban ezt gyakoroljuk.
aztán rátérünk majd a köszönés pontosabb szabályaira is… meg a bemutatkozásra…
de talán ez még korai neki. és hát mi három kultúrában mozgunk, különböző szabályokkal – a magyarok két arcra puszit adnak, a férjem családjában hármat, és itt norvégiában csak egyszer ölelik meg egymást az emberek, és nem pusziszkodnak.
A Jó napot kívánok is elég bonyolult egy kisgyermeknek még… meg a viszontlátásra is.
tény, hogy ezek alapdolgok, mégis, mégis, legtöbben nagyon fogyatékosan gyakoroljuk rendszeresen, helyesen, erőlködés nélkül, természetesen… a gyerekekről meg nem is beszélve.
de azt olvasom, minél korábban kezdjük, annál könnyebben és jobban fog menni.
a könyvem szerint a gyermekem hálószobáját is tisztelnem kell, és kopogni rajta, mielőtt belépek.
és ezt csak akkor várhatom el tőle, hogyf ő is így csinálja, ha én is így csinálom.
az tény, hogy a kérés esetében én is mindig hozzáteszem, hogy légy szíves.
akkor most a kopogást is fokozatosan bevezetjük…
sosem lehet elég korán kezdeni… 🙂
fárasztóbb dolgok később jönnek.
abba is mind bele fogok tanulni!!
fejjebb akarok bukni az óvodai alkalmazottból.
most van egy üzleti tervem is, de a férjem szerint mindenképpen el kéne halasztanom, és most először a kis traumáimra és a lelki egészségemre koncentrálni…
azt hiszem, igaza van.
maradok a lelkeménl egyelőre meg a gyerekem és saját magam nevelésénél… 🙂
egy szintén biztos: a helyes viselkedés tanítása csak úgy lehetséges, ha először MI MAGUNK IGYEKSZÜNK HELYESEN VISELKEDNI.
Szerző:
