Még mindig a depresszió bilincsében

Néha nehezen tudom követni az érzéseimet.Jelenleg ennek még örülhetnék is- a múltkor még fagyottak voltak-most egy nagy keverék az egész. Próbálok rendet tenni, hogy tisztább képet kapjak.Nehéz.Még mindig lassú vagyok, és azt vettem észre, hogy néha el kell gondolkodnom írás közben, hogy a következő betűt hogy kell leírni..ez új dolog számomra, és elég ijesztő is, hogy őszinte legyek..Ilyen fokú koncentrálási nehézségem még soha nem volt..

Lassan egy újabb vers körvonalazódik a fejemben, ami azért jó jel-merem remélni, le is TUDOM majd írni.De ettől eltekintve még mindig napról napra élek..A lassúság mellett ingerült is vagyok-nagyon hamar kiakadok akármilyen apróságon, és kikérem magamnak..megsértődöm..hülye, jelentéktelen dolgokon-szóval igen alacsonyan van az ingerküszöböm.

Minden nap egyre nehezebb lesz..még bírom..eddig is bírtam…eddig is én győztem..nem adom fel, TUDOM, hogy jobban leszek.

Mi is volt eddig? Koncentrálási nehézség, ingerültség, lassúság,…igen.A többi nem változott..depresszió, félelem, üresség, szorongás, fáradtság….és remény.

A szenvedés is a régi…egyetlen naptól eltekintve-amikor hirtelen nagyon jól éreztem magam.A gyógyulás is újra itt lesz..mint régen..muszáj kapaszkodnom, akár egy ujjal, vékony szalmaszállal,,mindegy mivel..de tartanom kell magam..ki kell tartanom…és nem adom fel..

Túl sokat ismételtem ma már..be is fejezem..Mára ennyi.Folyt. köv. ..

Szerző:

Belépett: 10 év

Monika

Blog kommentek: 17Blog bejegyzések: 7Regisztráció: 2011. 06. 10.

Írj megjegyzést