Nos, most csak linkelek, a jó öreg CTRL C – V módszerrel.
A mai terápiás beszélgetés a blogban. Csendről, távolságról és lassan közeledésről, engedésről … ja és a lebegésről.
Olvassátok!
http://beszelgessvelem.blog.hu/2018/06/03/a_lebeges_moge_rejtett_erzesek
Szerző:
Blog kommentek: 2465Blog bejegyzések: 166Regisztráció: 24-05-2018
Szia!
Tetszett az írásod. Örülök, hogy sikerült sírnod. Szerintem ez fontos és jelentős előrelépés. Hajrá!
Akkor rosszul következtetted ki. Nem tudom, hol írtam benne, hogy tudtam sírni. ( tökre letagadnám, megint elkezdődött egy lebegő hét és nem vagyok igazán jól )
Jaaa, igen, tudom esetleg egyedül, itthon ha valakivel sikerül kapcsolatba lépni, ha nem, akkor csak lebegek tovább, a pszichológus előtt még sose sírnék. Na az lenne nagy lépés, ha bevállalnám előtte, de nem. Az nem rám vallana.
Ma reggel eszembe jutottál. Mentem a pékhez és a köveken napozott egy gyík. Meg az is végigfutott az agyamon, hogy lassan azt is elveszik tőlem, hogy kérjek két kiflit. Már ismernek és ha belépek az ajtón, már készítik elő. Tegnap volt hat éve, hogy egyedül élek. Tavaly ilyenkor megszűnt a munkahelyem. Azóta van, hogy hetekig nem beszél hozzám, velem senki sem. Régen mikor társaságában voltunk, akkor én voltam az, akire azt mondják ő is ott volt. Most a macskáimmal beszélek. Azét nem lett kutyám, mert akkor a többi kutyasétáltatóval beszélgetni kellene… Hát „ennyit tudtam mondani Vietnámról”