nagyon nincs rendben az életem és most, hogy ennyire beteg vagyok, csak jobban érzem, mint egyébként. egyáltalán nem iszom, nem élek élvezeti szerekkel és xanaxot sem szedek.
fizikailag nyomorultul vagyok, de ez elmúlik. vélhetőleg.
mivel szinte minden közeli barátom külföldön van, amikor ilyen nyomorultul vagyok, akkor csak Casanovára és 1-2 távoli barátra számíthatok. nagyon egyedül érzem most magam. tudom, hogy nem engem hagytak el, hanem az országot, de ez nem változtat sokat a helyzetemen.
természetesen sehogy nem állok a tanulással, inkább nyalogatom a sebeimet. pedig ez most nagyon nem fér bele.
az egyik melót, amire jelentkeztem, nem kaptam meg, a másodikról a héten tudom meg, hogy mehetek-e a következő körre. nem igazán az én profilom, de annyit fizet, hogy megpróbálnék motiváltnak és kompetensnek látszani érte.
a saját cég minden eddiginél jobban halad, de nagyon félek, hogy elég lesz-e a pénzem, amíg beindul. illetve, hogy hogyan fog betámadni a konkurencia.
álompasival mostanában nem beszéltem, és ez így jó. még otthon, betegen is betalálnak olyan információk, hogy még ki mindenkit dug. ráadásul olyan érzésem van, mintha mindegyikkel közelebbi viszonya lenne, mint velem. ráadásul a csajok többsége folyton együtt bandázik, érthetetlenül jóban vannak egymással. én felszínesen ismerek közülük néhányat, de őszintén szólva, én nem vagyok ennyire hippi. értelmetlen és kilátástalan az egész. nem fogom egyenesen megmondani neki, hogy szeretem, csak nem fogom keresni amíg megállom. és utána is ritkábban. majd szép lassan elmúlik magától az érzés. neki meg fel sem fog tűnni, hogy az egyik szeretőjét régebben látta, mint szokta.
Szerző:
