Lars von Trier : Melancholia

Ez a film rólam szól.

Justine, a borderline, aki az anyja beszólásaira elveszíti a kapcsolatot a valósággal és belezuhan a saját kozmikus magányába (regresszió) és társ nélkül és munka nélkül kapaszkodik a húgába.

Claire, aki szeretetteljes, és külső formákat keres arra, ohgy a belső érzelmi támaszt (ami a szülők szeretetéből táplálkozik) pótolja. és pánikbeteg.

a film tele van gyönyörú szimbólumokkal.

a vőlegény, aki az Édenkertet (egy gyönyörű almáskert ,amiben mindig lehet pihenni) ígéri a feleségének – és az nem tud mit kezdeni vele… Nem lehet áttörni azokat a falakat, amiket maga köré épített.

és nincs intimitás sem, mert szexelni csak idegennel tud.

Claire házasságában sincs igazi intimitás. A főokos férj, John, aki végig a tudósok fantasztikus előjelzéseire hagyatkozott, kimenekül a legszorongatóbb helyzetből, és magára hagyja, halálra ítélt szeretteit.

fürdödni a kádban – az egyetlen módja annak, hogy anya és lánya finom érintést kapjon. Az érintés melege ismeretlen a családban, generációkon keresztül ível ez a nemtudás, tudattalanul. Az érintés egyetlen módja a verés  – ezt abból a jelenetből tudjuk meg, hogy Justine veri a kedvenc lovát. Azt ,aki annyira kedves a számára, hogy még az esküvői ceremónia kezdetekor is beugrik hozzá egy üdvözlésre. Ezt a lovat veri tehetetlen dühében. Mert nem tud mást. Őt is verte az anyja. Tehetetlenségében.

Amikor regresszióba esik, kedvenc dolgait sem csinálja – nem fürdik, és kedvenc étele sem ízlik. a nagy sötét lyukba zuhant.

kitárulkozik a közeledő nagy bolygónak meztelenül.

ez a kozmikus magány és a halálvágy megtestesülése.

 

az apja megbízhatatlan, nem érti, hogy a lánya beszélni akar vele, magára hagyja. aláírás: your stupid daddy. ezt akár az én apám is írhatta volna.

a lányoknak nincs belső érzlemi támaszuk. Justine szó szerint a padlón kúszik.

nem tud még egy taxiba se beszállni.

beteg – mondja Claire. beteg. John, a férj, értetlenül hajtogatja – ez nem igaz, ezt nem hiszem el.

Szerző:

Belépett: 4 év

amarilla

Blog kommentek: 6898Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 2010. 10. 31.

13 gondolat erről: “Lars von Trier : Melancholia”

  1. folyamatosan emlékeztetnem kell magam arra, hogy hurrá, én már nem vagyok ennyire beteg.

    hiába vagyok most nagoyn rosszul, erre emlékeznem kell.

    nem szabad elhagnyom magam.

    én már nem vagoyk Justine, sem Claire, még akkor sem, ha néhány napra talán én is bele tudok zuhanni a kozmikus mély magányba, lyukba, ami elnyeléssel fenyeget.

    nem.

    én már túl jól vagoyk ehhez. nem is tudok ott a mélyben megmaradni sokáig.

    az élet hív.

    nem vagoyk már Justine. Sem Claire.

    ilyen voltam. de már nem vagoyk ez.

    ezt nem szabad elfelejtenem.

  2. Kedves amarilla ! A történet kedves, fanyarul aranyos, meghatóan szerethető és szomorú is egyben. Nem értem viszont a regresszió említését, mert az, az előző életeinkből merített tapasztalatokon múló gyógyítás. Több alkalommal vettem részt regressziós terápián, sőt egy általam szeretett emberen én magam is alkalmaztam.                                                                                                         tisztelettel : senki…

  3. Szia,

    a regressziót úgy értem, amikor az ember visszazuhan abba az érzelmi állapotba és viselkedésbe és gondolkodásmódba, amely legjobban jellemezte kicsi gyermekkorában.

    amikor az ember „gyerekesen” viselkedik.

    erre gondoltam.

    elnézést, lehet ,hogy félreérthető voltam.

  4. Mondanom sem kell, hogy én is imádok órákig zuhanyozni, fürödni, ráadásul nagyon forró vízben – csak ülök, és folyatom magamra a vizet, mióta csak az eszemet tudom.

    Elemi, érintés iránti vágyamat elégítem így ki – érzem, hogy vagyok. hogy nem bántanak. hogy van bőröm, és azt simogatja valami. A víz.

    A legjobban az olyan forró vizet szeretem, amiben a bőröm is kivörösödik. Akkor érzem igazán a meleget, az érintést. hogy szinte fáj.

  5. Justine nem tud beszélni a belső élményeiről, fájdalmairól.

    Amikor „megőrül”- a könyvtárszobában rendez kiállítást képekből, amik kifejezik belső állapotát.

    Egy szarvas maradt meg bennem leginkább, amint fájdalmasan sír. Legalábbis én ezt vetítettem bele. Az ég felé tartja a fejét és nyitva van a szája. És a szeme fájdalmasan néz. szerintem.

    Az anya rettenetes jelenléte bénító.

    „akkor sem voltam ott, amikor a lányom először kakált a bilibe (!!!), az sem érdekel, hogyan vágja fel az esküvői tortáját!!

    hogy az anyát néha megpróbálják kihajítani a házból, az szokásos és visszatérő eleme a családi forgatókönyvnek.

    Az anya jóslata, hogy ti. ő utálja a házasságokat és nem hisz bennük – jókívánsága az ifjú párnak: „kívánom, hogy élvezzétek, ameddig tart!” – szinte azonnal tönkreteszi a házasságot. Az ifjú férj már a lakodalom másnapján összecsomagol és elhagjya ifjú feleségét. Aki így búcsúzik tőle: Mégis, mire számítottál?

  6. Kedves amarilla és halandzsa ! Bocs, hogy a regressziót egyoldalúan, csak a személyes tapasztalataimat figyelembe véve definiáltam. Valóban így van, a regresszió egy latin szó, mely a hivatalos pszichológia nyelvén, visszaesést, hanyatlást, visszafele mozgást, visszavezetést jelent. Én az egész írás globalitásából szűrtem ki ( már látom nem egész pontosan ) a regresszió azon jelentését, amit én Dr. Daubner Béla előadásában hallottam.   Daubner, aki az Integratív Pszichoterápiás Egyesület Elnöke, orvosoknak tanítja a regressziós hipnózist. a reinkarnációt .  Szerinte a hipnózis  eo  ipso  regressziós jelenség, „A TUDATTALAN NYELVE „.                                                                                                               Kedves amarilla ! Mégegyszer és figyelmesebben elosvasva az általad írtakat, most már értem és érzem a külünbséget. Ebben az esetben valóban a regresszió abban a jelentésében igaz, ahogy Te megfogalmaztad !                                                                                                                 üdvözletem : senki                                                                                                                    és az élet szép……………………………….is.

  7. A tudattalan nyelve…

    hm. az álom pedig ugyebár a tudattalan királyi útja…

    én most ébren álmodom a zeneterápiámban – elképesztően gyönyörű álmaim vannak…

    tele szimbólumokkal…

    tervezem lefordítani és megírandó könyvem gerincének tenni.

    de hát hol van ez még…

    legutóbbi álmomban hercegnőként pillantottam emg magam egy kút tükrének a vizében. és a tükörképem játszani akart velem, és le akart rántani a víz alá…

    hát ilyenek.

  8. Kedves amarilla ! Kérdezed az  eo ipso jelentését. Kb. 3 jelentése közül ugy vélem  Daubner Béla a magától értetendőt alkalmazta ebben az esetben.                                                                                                                                                                                          A regresszió jelentését már maga Freud is 3-4 féle alkalmazásban használta.                                                                                                                                                                        Hogy az előző életek felderitésében egy terapeuta miért nem alkalmazza, 1. Nem hisz benne ( Freud tanitvány JUNG sem hitt a mesterében ),  2. Hisz benne, de nem tudja, hogyan kell csinálni.    3. Hisz is benne, és tudja , hogyan kell csinálni.  A reinkarnáció létezését még csak közvetett módon tudják bizonyitani. Hogy, hogyan, le tudnám irni, csak nagyon hosszan tartana, de lehet, hogy te is tudod.                                                                                                                       Nem igy a telekinézist ” a tudat hatalma, az anyag felett ” , amit már tudományos kisérletekkel is alátámasztottak.                                                                                                                                                                                                   hát, ilyen egyszerüek ezek a dolgok.      az ismeretlen, csak addig dermesztő           megmagyarázhatatlan, míg meg nem ismerjük….

Írj megjegyzést