Vége a legjobb ünnepnek, bár az ünnepkörnek január hatodikán van vége, és kezdődik el a farsang, majd a húsvétra készülődés jön és így tovább. Ez mit sem változtat azon, hogy vége a 2000-es évek eddigi legjobb Karácsonyának. Minden stimmelt, minden szép volt. A hangulat is megvolt.
Közben rájöttem, azért sírok a karácsonyi daloktól, mert emlékeztetnek rá, hogy semmi sem örök, a biztonság és idill egy illúzió. Az élet kegyetlen, apám, anyám egyszer meghal, és végleg oda még a biztonság illúziója is. Bár sok hibát követtek el a felmenőim, de ők jelentették kiskoromban a védelmet. Ha már nem lesznek, akkor totál bizonytalanságban fogok élni. Saját családom nem lesz, mert számomra, bármennyire is vagyok tudatos, akkor is a szüleim jelentik az alfát és omegát. Ők hoztak létre.
De az ember mindig egyedül van. Csak nehéz elfogadni, lehetetlen elfogadni a tényt, hogy egyedül születünk és egyedül halunk meg. Ezért kapaszkodok a szüleim fiatalkori képébe, a régi karácsonyi emlékekbe. Pedig tudom, hogy semmi értelme. Ahogy a könnyeimnek sincs értelme. Ezekért a felismerésekért fölösleges volt világra jönni.
Szerző:
Haho, Andrea,
kitartas, lesz meg mas felismeres is az eletedben, bizom benne. es abban is, hogy azokert mar erdemes volt vilagra jonni…
szeretettel olellek
a