Kamaszkori versek — Utinapló, 1983

Utinapló (1983 augusztus)
 
A napok csöndben érintik egymást
aztán mikor nem érnek össze már
kimegyek a meztelen homokra
levetem minden ruhám
a bőrt a húst a csontot
még ezt sem szégyellem én
üldögélek testem kövén
a halmokon, mit elhullajtott-magam hagyott
 
gondolkodom, ki jön utánam
az elszakadt napokban maradt
barátoknak talán
túl mély a szakadék, hogy leugorjanak.
no lám.
én hiszem, hogy leszek
írok majd leveleket:
nagyon jól vagyok
és forró a homok
 
és feladom őket valahol.

Szerző:

Belépett: 5 hónap

babarczyeszter

Blog kommentek: 6809Blog bejegyzések: 39Regisztráció: 12-10-2010

1 gondolat erről: “Kamaszkori versek — Utinapló, 1983”

Írj megjegyzést