NAGYON FÉLEK a nagy sötéttől
kitudja hol rejt egy oszlopot
egy oszlopot mibe beverem
még beverhetem a fejem
a legszebb márványudvaron
megerőszakoltak egy üveg pálinkával
hálószárnyúak, kegyetlenek
fölém emelték ítéletként
öröktől részeg gyerekek
így már csak letérdelek
bármit raknak is elém
bármit raknak letérdelek
még beverhetem a fejem
vak zsíros földbe üthetem
nem tudok többé repülni
többé nem
többé nem tudok
talán a tenger van alattam
talán a hegyek
még márványba-kőbe verhetem
magam a földbe rejthetem
részeg gyerekek
virágzanak velem.