*jól vagy? jól van…

A minap rám írt facebookon a volt pszichológusom és kitörő örömmel nyugtázta, hogy milyen jól vagyok már. Kérdeztem, ezt miből gondolja? Azt mondta, mert látja, hogyan nyilatkozom a médiában és amikor megismert, nem voltam ilyen. Persze, mert csak két és fél éve vállalom fel magamat, addig név és arc nélkül tettem. De mondtam, ha így gondolja, ám legyen. Sokan alapoznak egy posztra az ember állapotára. Igen, valahogy jó ez az internet, bebújni a láthatatlanság mögé és ha úgy akarom, nem mutatom a másiknak a lelkemet. Nem látja, hogy mikor mosolyt, sziveket, kacagást küldök, közbe a lelkem éppen darabjaira hullik. Írtam is a pszichónak, hogy igen, ezért vagyok regisztrálva olyan oldalon, ahol nem azt a tökös csajt látják, amit elvárnak, mert ez elvárás, hanem kiadhatom a lelkemet valójában. 
Most például meghívtak egy családi összeröffenésre. Érdekesség a dologban, hogy pont a meghívás előtt kérdezte egy riporternő, hogy féle-e még a családomtól, s azt mondtam, hogy nem. Akkor így is éreztem. Aztán megtörtént a családtól a meghívás és rettegni kezdtem. Mióta nyilvánosan vállalom a történetemet, még nem is találkoztam velük. Persze facebookon kapom tőlük rendesen, hogy mekkora egy rohadék vagyok. Aztán leesett az is, hogy az összejövetel egy tanyán lesz…bármi megtörténhet. Elkezdtem iszonyatosan félni. Elkezdtem félteni a szaros kis életemet. Persze, egyszerűbb lenne nem elmenni, de ahhoz már nincsen bátorságom, hogy nemet mondjak, hogy lemondjam. Nem tudom miért. Ez olyan, mintha megnyomtak volna bennem egy gombot és ha azt mondják, mennem kell, akkor megyek. Lesz ami lesz. Tudom, hogy porig leszek alázva és teljesen ki leszek készülve. Félek. Nagyon félek. Sőt…rettegek és érzem azt a remegést a testemben, amit régen. Ilyenkor mindig úgy megyek el itthonról, hogy hagyok egy papírt, amire leírom, hova megyek, kivel találkozom, mi az elérhetősége, stb. Hátha egyszer valakinek feltűnik, hogy többé nem vagyok.

Félek. Nagyon félek.

Szerző:

Belépett: 8 hónap

Árvalányka

Blog kommentek: 875Blog bejegyzések: 15Regisztráció: 16-01-2015

43 gondolat erről: “*jól vagy? jól van…”

  1. Szia Árvalányka! Nem ismerlek.Nem tudom az előzményeket.Nem tudom,hogy mi történt a múltban .

    Nincs egy barátod,bárki aki közel áll hozzád, és esetleg elkisérne?Sokat segítene!

    Az jó ötlet,hogy hagysz cetlit,hogy hova mentél stb.

    Megtörténhet,hogy akinek a hálón nagy szája van,az az életben szemtől -szembe, kussol vagy ha nem az is előfordulhat,hogy  a többiek állnak melléd akik eddig…

    Van egy mondatod:

     Nagyon remélem nem kell szó szerint venni:,,Elkezdtem  félteni a  szaros kis életemet”-

    HA  EZ azt jelenti ,hogy életveszélyben érzed magad a családod körében -Akkor ne menj!! Ilyen esetben pláne , Se magadnak se másnak nem kell,nem szabad bizonyítanod, hogy oda mersz menni!

     Könnyű lenne azt mondanom,légy erőss és ne félj,ne hagyd magad.De ezt csak mondani könnyű.

    Összegzésképpen:Remélem megírod majd ,hogy végül elmentél-e v nem ,és hogyan fogadtak-  mi történt ha mentél,hogyan fogadták- mi történt ha nem .

    Mi itt a Búrán melletted leszünk, szorítunk neked !! 

    Akár ott leszel,akár nem..

     

  2. Szia Kata..köszönöm…valahol a történetek közt ott van az én történetem is..azt hiszem még ott van.

    Az a baj, hogy nem tudok nemet mondani, sem hazudni, sem kitalálni sztorit, hogy miért nem megyek. Tudom, hogy az lenne a normális, ha nem mennék..aggyal felfogom, csak a lelkem még nekik engedelmeskedik. Sok közöm nincsen hozzájuk, nem is tartom őket családomnak…nem tudom ezt másként elmondani, mint fentebb is írtam, hogy agyilag tudom, de ha meghallom bármelyik hangját, parancsát, bármit, akkor kattan valami az agyamba, ami engedelmességre kötelez.

  3. Elnézést, hogy rákérdezek.De rákérdezek.Mikor lesz ez az összejövetel?

    A jelen helyzetben

    Eltévedtem, csak cetlit írtam ,mikor a 21.sz-ban vagyunk SMS-t is e- mail-t bármit a lehető legtöbb ismerősödnek!!!!!!!!!!

  4. Most augusztusban. Igen, mert igazán nem tudom, kinek írhatnék. Facebookon írtam egy csoportba, hogy ez lesz. Igazán azokat a válaszokat kaptam, mint amit ti írtatok, mert ez a normális.

    Én a 21. században még le vagyok maradva, mert imádok kézzel írni, akár cetlire is.

  5.  A pszichológusodnak esetleg,tudom szokatlan felvetés..De megér egy próbát !

    Cetlizés.Jó csak itt nem az a kérdés most,hogy mit imádsz…hanem az ,hogyjelenleg  mi  lenne a leghatékonyabb,hogy biztonságban érezd magad lelkileg is,

  6. Állj!!!!!

    A pszichológusodat sem ismerem .De Aggódik ,mert Félt,de ez az aggódás nem olyan. mint egy laikus átlagember aggódása!Nyugodtan beszélj vele erről a szerinted túl aggódásról is mert lehet ,hogy ő meg nem érzi ,hogy te annak érzed.Pszichológus sem gondolatolvasó,bár sokmindent tud értelmezni,de gondolatot nem tudnak olvasni.Ez tuti biztos.

    Ergo az augusztusi problémával is próbád meg felhívni ,és ezt a túlaggódást is tisztázzátok.

    Szerintem.,de ezt csak magánvélemény.

  7. Állj!!!!!

    A pszichológusodat sem ismerem .De Aggódik ,mert Félt,de ez az aggódás nem olyan. mint egy laikus átlagember aggódása!Nyugodtan beszélj vele erről a szerinted túl aggódásról is mert lehet ,hogy ő meg nem érzi ,hogy te annak érzed.Pszichológus sem gondolatolvasó,bár sokmindent tud értelmezni,de gondolatot nem tudnak olvasni.Ez tuti biztos.

    Ergo az augusztusi problémával is próbád meg felhívni ,és ezt a túlaggódást is tisztázzátok.

    Szerintem.,de ezt csak magánvélemény.

  8. Szia Árvalányka! Örülök, hogy itt vagy, de annak persze nem, hogy ilyen dilemmában 🙁

    Éreztél ellenségességet a meghívásban? Józan ésszel nagyon valószínűtlennek tartom, hogy bántani akarnának, mármint fizikailag, de tudom, hogy én józan ésszel sok dolgot el sem tudok képzelni, ami veled történt. 

    Mindenképpen kellene valami biztonsági szál, ha elmégy — valaki, akit felhívsz, míg ott vagy. Van ilyesvalakid? Vagy akár a fiadra is bízhatod ezt, már egész nagy, és biztos úgy érzi, hogy szeret vigyázni rád. 

    És meg kéne szervezni, hogy bármikor el tudj jönni. 

  9. Árvalányka, Lenne egy kérésem!

    Maradhatnánk annyiban,hogy az ,,igazad van” amit már többször említettél, (és valószínüleg már zsigerből jön ,)engem zavar..

    Nem vagyok tévedhetetlen !Max az fordulhat elő ,hogy rátapintok valamire, mint oly sokan.

    illetve :

    Itt a Búrán a  azzal ,hogy írunk egymásnak ,segíteni próbálunk, ezzel a lehetőségeket járjuk körbe,igyekszünk különböző szemszögből rávilágítani ki hogyan látja az adott helyzetet,problémát. .És elsősorban : Igyekszünk objektívek maradni.Nekem ez a tapasztalatom a Búrával kapcsolatban.

    Jó ,hogy itt vagy ,jó hogy írsz

  10. Árvalányka, Lenne egy kérésem!

    Maradhatnánk annyiban,hogy az ,,igazad van” amit már többször említettél, (és valószínüleg már zsigerből jön ,)engem zavar..

    Nem vagyok tévedhetetlen !Max az fordulhat elő ,hogy rátapintok valamire, mint  itt oly sokan.

    illetve :Nekem ez a tapasztalatom a Búrával kapcsolatban

    (Magam nevében írom)

    Azzal ,hogy írunk  , erősíteni,segíteni próbálunk másokon( és közben még ha nem is érezzük  sokszor,de  önmagunkon is dolgozunk.)

    Nem az igazunkat keressük, (én meg főleg nem )mert akkor az öncélú ,kényszeres segítés lenne , ami már nem a segítséget kérőről szól .Sőt tovább megyek: Mindkét fél számára kárt okozhat( szaknyelven ezt (a segítő szakmákra jellemző) Helfer szindrómának nevezik). A lehetőségeket járjuk körbe,igyekszünk különböző szemszögből rávilágítani ki hogyan látja az adott helyzetet,problémát. .És elsősorban : Igyekszünk objektívek maradni.

    De mindezt te is tudod!

    Jó ,hogy itt vagy ,jó hogy írsz!

    Mellékletben :Nekem ,,sajnos”!?- vannak grafomán vagy nem tudom mi ez hullámaim.(Tehát nem okoskodni akarok,nem a tutit mondom meg.)Tehát a hullám:ilyenkor annyit írok,hogy már magamnak is sok vagyok.Azután változik és csitul,majd normális,majd néma időszak következik.

    Kérek mindenkit :Ha sok vagyok szóljatok!!!!!!!!

  11. Szia! Elhiszem,hogy így gondolod.De ezek a bejegyzések inkább látótértágítóak,nem szentírások amiket magadévá kell tenned.Más problémáit egyébként is könnyebb objektíven nézni,hiszen nem a mi életünk.A  saját életünkben sokszor mi is beszűkülünk,forgunk körbe-körbe a probléma körül.Miközben….Ezért is vagyunk itt.Érted ,érte,értünk!

  12. Köszönöm Eszter! Ezt fontosnak tartottam tisztázni.Szólj!

    Bárki szólhat,akár le is hurroghat, nem sértődöm meg.A segítés mellett : érvelünk, véleményeket ütköztetünk a másik véleményének,személyiségének  autonomiájának(kimondani könnyebb, mint leírni) tiszteletben tartásával.Nekem ez erről szól.

  13. Továbbra is gondolkodunk,ötletelünk ,veled vagyunk!

    Annyi nem került tisztázásra még,bár ezt itt mindenki tudja,te is.

    Csak eszembe jutott

     

    A segítő beszélgetés és a pszichoterápia két külön ág.Beszélgethet segítő szándékkal bárki ,de fontos tudnia hol a határ.És ezt ezen az oldalon különösen komolyan kell venni!

    Segítő beszélgetést folytatnak úgymond professzionális szinten pl a szociálpedagógusok,szociális munkások is, de pszichoterápiát nem folytathatnak !Nekik is mint sok más szakmának van egy nagyon komoly Etikai Kódex-ük.

    Pszichoterápa:Te is jártál,tehát tudod milyen.Több éves( olykor évtized) tanulás  és sok száz órás gyakorlati tudás, pszichodráma ,önismereti stb dolgon kell keresztül menniük nekik is ,míg szakemberek lesznek  – és nem ok nélkül .Mert bármilyen egyszerűnek tűnik ott egy szimpla beszélgetésnek tűnő kb 1 óra,az valójában olyan célzott beszélgetés,vagy más terápiás módszer amit ha laikus csinál- ,,mi ez nekem,ez csak itt ül és dumál ezt  én is tudom”-nagyon veszélyes is  lehet.

    Én egyszer nagyon megjártam valakivel akit évtizedek óta ismertem,vakon bíztam benne gyakorlatilag belesodort egy pszichoterápás jellegű …. szimpla  beszélgetésnek indult ,majd  laikusként szakembernek hitte magát,de csak hitte… mert valmennyit tanulta, de se pszichológus diplomája se más pszichoterápiára jogosító végzettsége,se gyakorlata nem volt……… pszichológus rakott össze  (/rak ma is össze ha szétesek,) mellette  újra gyógyszereznek.És még ,,olcsón” megúsztam.Ennek már 3 éve.

    Nem vagyok pszichológus ergo

    Pszichoterápiás beszélgetésbe nem csúszhatunk bele.Sem velem,sem mással ,csak ha van valaki itt aki pszichológus végzettségű, és hozzá kíván szólni a bejegyzésedhez.

  14. Kata, biztosan nem terápiás célzattal írok erre az oldalra és eszem ágában sincsen elvárni azt, hogy bárki, mint terapeuta forduljon felém. Azért kezdtem el írni erre az oldalra, mert azt gondoltam, itt végre kiadhatom a lelkemet, megértenek majd, önmagam lehetek. Minden jót!

  15. Árvalányka!

    Ehhez nem volt jogom!

    Súlyos baklövést követtem el,mert ez az ,,Eszembe jutott” eszmefuttatást ami gyakorlatilag fórumtéma kellett volna lennie, hiszen mindenkinek szólhatna, pont neked a te oldaladon,a te blogod kommentjeként írtam meg.

    Bocsánatot kérek,ha bántónak találtad.Nem ez volt a szándékom,meggondolatlan voltam.

    Tudom,hogy nem azért írsz, és tudom mennyire fontosak ezek a szálak amelyek az őszinteségen az önmagunk vállalásán ezáltal a  bizalmon alapulnak .

     

  16.  Szia!

    Alkut szeretnék kötni ,ha lehetséges.Te túlérzékenységnek írod, elfogadom,tiszteletben tartom ha te így érzel.Én hibásnak érzem magam szeretném  ,ha elfogadnád a bocsánat kérésem.Ez olyan köztes helyzet lenne.

    Elég ha csak annyit írsz:

    Elfogadom

    Nem fogadom

     

  17. Szia! Telefon témán agyalok.Lehet,hogy hülyeségeket írok ,nem tudom.

    1Valaki aki mondjuk 2-3 óránként megcsörgetne,-lenne egy semleges kódszó,mondat, ami jelezné neki ,hogy minden rendben.Ha nem veszed fel,nem jelzel vissza, akkor tudná,hogy valami nem oké.

    2.Vannak vészhívó aplikációk ami, ha megnyomod a telefonon automatikusan riasztja a hozzárendelt számot

    .

  18. chateltem a volt pszichológusommal..persze ezt az eseményt nem mondtam neki..
    olyan rossz, hogy nem tudom szavakba önteni, ami bennem van..
    mindenki úgy lát, hogy egy mosolygós nő vagyok, mert ezt mutatom, közbe pedig szépen sorvad el a lelkem…nem tudom másként megfogalmazni..néha újra sírok…olyanokért sírok újra, amiről azt gondoltam, már túl vagyok rajta..néha úgy sírok, hogy a könnyeim maguktól jönnek, a lelkemben csak fájdalmat érzek, de nem tudom megfogalmazni, mi az..azt gondolom, már veszett ügy vagyok…már csak ilyen nyomorék lélekkel tudok élni…nem tud segíteni senki sem…már késő 🙁
    nem tudom, hogy elmegyek-e majd, nagyon úgy gondolom, hogy nem…be kell lássam, amit többen mondtak: „fogadd el végre, hogy neked nincsen családod, enged el végre őket”..ezt kéne tegyem…nem hiába a nick nevem…

Írj megjegyzést