Üdv.
Hirtelen felindulásból jött, hogy most inkább ezt leírom mielőtt megbolondulok teljesen. Annyi hozadéka máris van hogy hetek óta halogattam a laptop és wifi összehangolás ceremóniát, de most ez elég motiváció volt, hogy pikkpakk megtegyem.
2 hete írt a pszichiáterem egy sms-t, hogy a terápia véget ért, minden jót, üdv, puszi, ales gute, stb. Először sokkot kaptam, hogy csak így sms-ben. Aztán jött a gondolkozás: biztosan annyira gáz vagyok, hogy ezt így ebben a formában gondolta a legcélravezetőbbnek, mármint így befejezni a terápiát. Vagy annyira menő vagyok, persze irónia, hogy valóban képes vagyok már a mentes, terápia mentes életre. De. Még mindig gyógyszert szedek, és pánikroham hegyek állandó szorongással is folyamatosan megvannak.
Tény, hogy rengeteget változtam, más ember lettem, sok dolog ami régen így- vagy úgy volt rám hatással, most másképp van- vagy éppen egyáltalán nincs is hatással.
Akkor mire fel a pánik? Mire fel a rohannék, futnék, szaladnék, de nem tudok, bezáródtam, kezem- lábam beton, pedig esküszöm de futnék el messzire.
Üss vagy fuss, nem igaz? Ilyenkor ugye az ember sem ütni, sem futni nem tud, kb egy evolúciós zsákutcában vagyok, ott az alfajom neve, vagy mi is ennek a tudományos megnevezése, faj, család, rassz, egyén.
Dolgozni meg kell, ahoz meg utazni kell, tömegközlekedni, jaj. Pedig abmunka jó, értelelmet ad, keretet ad, kapcsolatokat, egy más érzést ad.Nem lehetek ennyire amatőr, hogy a szinte egyetlen dolgot ami fejben rendben tart, és nem utolsó sorban ebből eszek, alszok, élek- szóval hogy ezt is elgátoljam magamtól. Vagy ez már tényleg meghaladja a képességeimet, mármint ez van. Pánikolok majd mindig hol jobban hol kevésbé. Elveszítem lassan mindenem és leszedálva hunyok el egy akámilyen szakellátóban?
Egyáltalán lehet új terápiára menni? És merjek utána járni? Nekem ezt lehet? Egyáltalán van rá szükségem? Vagy nem, mert kudarcot vallottam mint páciens? Ja igen, én vallottam kudarcot: mi van ha ez tőlem független események következménye és nem azért van vége a terápiának mert ez meg az van. Egyáltalán az én felelősségem? Az igen, hogy elég jól vagyok ahhoz, hogy tudjam ha egy igaz szívvel-lélekkel szakember eldönti, ez az ember már tud repülni, elengedi . Olyan ember a terapeutám akiben van annyi tartás, hogy megmondta volna ha az lett vona a terápia befejezésének az oka, hogy ő már itt nem tud többet tenni, de mivel még van hova fejlődni, elirányít máshová.
Hiszek a kegyelmességben, és megbocsájtom magamnak, azt is ha nem mindig vagyok az általam elvárt 100%-on.
Szerző:
Én is mindig ezt mondogattam,hogy mi,illetve én evolóciós/szelekciós selejt vagyok,és szükségszerűen( a szó jelentése fontos) ki fogunk idő előtt,vagy tán gyermek nélkül szelektálódni a szemétdombra egyszer.
Amit írtál,a pszichiátered ilyen megnyilvánulása…hát ha csak ezt nézzük,akkor egy büdös paraszt,egyébként persze nem tudom hogy te milyen kapcsolatban voltál az orvosoddal,így ezt nem is tudom kommentálni(én pl soha nem sms-eztem az orvosimmal,amit viszont hiányolok..)
Lesze4dálva nehezen hunysz el.
Szedsz valamilyen gyógyszert?
bocs,teljes egészében nem olvastalak el…
Nem tudom mi a lakhelyed korod dg de itt számos hely van felsorolva ahová felvehetnek pl a tündérhegy stb drukkolok neked