Izzásba fordul

Szól a zene, a ritmus benned lüktet,
belül mélyen minden végtelenül üres,
kitölteni lehetetlen, felfogni képtelen
minden ember e földi életben.
Egyhangú lebegést mi követi, erős izzás,
a kocka falának repkednek a szikrák,
a hűvös, vastag üvegfalról visszapattognak,
izzó tüzet lelkedben gyullasztanak.
Könnyek, az arcodon csendben lefolynak,
patakként csörgedeznek, folyóként áramlanak.
A gyomor elszorul, az agy már kábult,
a lélek minden kis percében elárvult.
Az izzást vissza, nyugtató, tompa az élet,
így, kérdem, minek is éljek?

Túlságosan nagyon az érzelmi kilengések.

Szerző:

Belépett: 2 hét

intro86

Blog kommentek: 2465Blog bejegyzések: 162Regisztráció: 24-05-2018

4 gondolat erről: “Izzásba fordul”

  1. Kössz, jó, hogy nem egyenesen szexi smiley érzéki …. a szikrák repkedése bennem messze nem az érzékiséget jelenti sajnos. Van gitárom, öhm, mindig vágyam volt megtanulni. Egyelőre nem tudok. ( ha nagyon ráhajtok, alap akkordokat tudnék már esetleg) Viszont énekeltem sokáig szóval, ha bárki megzenésítené helyettem, gitár mellett már 10 évesen énekeltem. Nem hiába vágytam mindig játszani. (ebben is öcsém kerekedett felül persze jóval tehetségesebb, hosszú ujjak bár megjegyzem, járhatott tanárhoz is) A sok negatív kommentből nehéz ez …imádom amúgy a gitárt. Volt hogy azon gondolkoztam, el tudnám e egyáltalán adni…azt hiszem nem. Sose. Talán egyszer … ha elhiszem, hogy vagyok elég hozzá.

  2. 🙂

    Bocsánat, reflexből a tudományos definíciót gondoltam (felfogható, észrevehető, érzékelhető – vagyis plasztikusak az érzések a sorok olvasásával), és valóban, nem ez a szokásos használata.

    Nekem a zenéhez sem volt soha kitartásom. Vettem drága tanulóprogramos szintetizátort olyan 10 éve, betanultam a Für elise meg még valamelyik klasszikus szólamát, utána Vizipók-csodapókot pötyögtem meg a A börtön ablakában-t (még gyerekkoromban tanultam pár dalt kis gyerek szintin), aztán fél év porosodás után odaadtam a hugom lányának.

Írj megjegyzést