2 nappal ezelőtt…
Újra megszorította a keserves fájdalom a szívemet.
Öklével fogta és el nem engedte. Ellenálltam. Nem estem hanyat…
Be nem döltem a hazugságnak. Már feladtam azt hiszem. Legalábbis az erőszakos tenniakarást.
Már nem érint. Már nem lát. Már nem okol. A hétköznapi gondok már nem az én nyakamon lesznek.
Mostmár csak magam vagyok. Én. …és a gondolataim, amiket leírok.
Mert ha nem tehetném, elvesznének. Mint hópihihe a hideg patak vizében.
Szerző:
Blog kommentek: 112Blog bejegyzések: 9Regisztráció: 31-10-2017