Ismét Vele

Pont 1 hete kezdtem el ismét gyógyszert szedni. S tegnap elértem arra a pontra, hogy megint a véremet ontanám. Olyan elemi erővel tört rám a vágy, az olthatatlan vágy, hogy a véremet vegyem, megszúrjam magam, hogy már el is felejtettem, milyen érzés. Éreztem az ujjaim végében a bizsergést, csípő érzést, az egész testemet újra meg újra átjáró áramütésszerű késztetést, kényszert arra, hogy kést fogjak a kezemben s mint régen, combomba szúrjam. Hihetetlen. De nem ijeszt meg. Inkább, mint valami régi ismerőst, valami régi, gyermekkori barátot üdvözöltem ezekben az érzésekben. Mintha lelkemnek egy méltatlanul eltemetett sötét részére mosolyogtam volna rá, s öleltem magamhoz jó szorosan:”Végre, megint itt vagy!” Rámosolyogtam erre a sötét lényre, s ő visszamosolygott rám, szívemet melegség és boldogság hatja át. Megint hatalom van a kezemben, megint erős vagyok. S annyira boldog vagyok, hogy itt van megint! Újra élek!! 

Szerző:

Belépett: 5 év

rozsaszirom

Blog kommentek: 71Blog bejegyzések: 8Regisztráció: 10-08-2010

2 gondolat erről: “Ismét Vele”

  1. Nem járok terápiára. Kb 6 év pszichoterápia van mögöttem, semmit nem tudott segíteni. Orvoshoz azért mentem, mert 4 év után labilisabbnak éreztem magam. Az orvos meg tudott a kórházi előzményemről, hirhedt borderline voltam anno sajnos. S ezért kaptam 4 fajta gyógyszert (Anafralint, Olanzapin, Xanax, Frisium). 

Írj megjegyzést