Gondolkodom, hogy el kéne mennem pszichiáterhez. Most csak sztk-shoz járok, de azt kevésnek érzem. De ezzel is úgy vagyok, hogy van amikor úgy érzem, pszicho nélkül is meg tudom oldani az életem, de van amikor meg úgy érzem, segítségre van szükségem, ez akkor van, amikor emberek ok nélkül bántanak, én meg nem beszélem meg velük a sérelmemet, pedig lehet kéne. Ilyenkor leszek szarul. Jó lenne egy jó barát vagy barátnő, akivel meg tudjuk osztani egymás gondjait, örömeit, aki szintén gondokkal küszködik, mint én.
Nincs mit, Remina! Szerintem nagyon érzékeny vagy, nem érzel hátteret magad mögött, egyedül vagy a gondjaiddal. Az mások szerint esetleg túlzónak tűnhet, hogy elutasítás, vagy meg nem értettség esetén rossz mentális állapotba kerülsz, de vagyunk ezzel így páran. (és vannak ezzel így a „normi” emberek is-persze otthon, magukban..) Ha a tüneteink gyógyszertől elviselhetőbbek, akkor szerintem szedni kell, de megnyugtatlak, a kirekesztettségi érzéseid idővel szűnni fognak. Kitartást! 😉
Úgy érzem ma magam, mint gyerekkoromban, bűntudatot, hogy megszülettem, úgy érzem, nem érdemlem meg a jót, lenne egy csomó dolgom, de nincs kedvem egyikhez sem.:(…..nem érzem magam szabadnak, félek azt csinálni, amit szeretnék, van akinek ezt köszönhetem, ezt az érzést. Rám telepszenek az elvárásai. Rabszolgának érzem magam, nem egy szabad embernek, pedig örülnöm kéne, hogy nem vmi bocs szar országban élek, ahol nagy a nyomorúság. Viszont emiatt is bűntudatom van, hogy miért kell másnak szenvednie, én meg miért nem tudom élvezni azt, ami van és az a fura, hogy már gyerekként is ezt éreztem, de miért?? A nagy elvárások miatt vagy miért?
muszáj nekem gyógyszert szednem?….néha úgy érzem, nem akarom bevenni, mert nem érzem szükségét, citalopram amúgy….na majd az okos pszichiáter megmondja:)
Sokan érzünk így! Ez mit takar nálad, kifejted bővebben?
Majd válaszolok a kérdésesre, csak most elég szar állapotban vagyok.
Gondolkodom, hogy el kéne mennem pszichiáterhez. Most csak sztk-shoz járok, de azt kevésnek érzem. De ezzel is úgy vagyok, hogy van amikor úgy érzem, pszicho nélkül is meg tudom oldani az életem, de van amikor meg úgy érzem, segítségre van szükségem, ez akkor van, amikor emberek ok nélkül bántanak, én meg nem beszélem meg velük a sérelmemet, pedig lehet kéne. Ilyenkor leszek szarul. Jó lenne egy jó barát vagy barátnő, akivel meg tudjuk osztani egymás gondjait, örömeit, aki szintén gondokkal küszködik, mint én.
Számomra röhejes, hogy kitaláltak egy ilyen névre hallgató személyiségzavart. Általában a személyiségzavar instabil állapot. ÁÁÁÁ!
xia
menj el egy normális? 😉 áterehez aki lehetőleg TAT tesztet is csinál, s majd rádragaszt egy vagy több diagnózist, s ad gyógyszereket
instabil szem.zavar? nincs olyan
Utána néztem…. a határeseti (borderline) személyiségzavart nevezik egyesek újabban instabil személyiségzavarnak, de van, ahol külön szerepel. http://www.drdiag.hu/kereso/diagnosztika.adatlap.php?id=67545
Szerintem instabilként jobban ‘eladható’. :S
Remina, mindegy, milyen diagnózist aggasztanak rád, drukkolok, hogy jobban légy!
Akkor hiperérzékeny vagyok?
Köszönöm csacska.macska:)
Nincs mit, Remina! Szerintem nagyon érzékeny vagy, nem érzel hátteret magad mögött, egyedül vagy a gondjaiddal. Az mások szerint esetleg túlzónak tűnhet, hogy elutasítás, vagy meg nem értettség esetén rossz mentális állapotba kerülsz, de vagyunk ezzel így páran. (és vannak ezzel így a „normi” emberek is-persze otthon, magukban..) Ha a tüneteink gyógyszertől elviselhetőbbek, akkor szerintem szedni kell, de megnyugtatlak, a kirekesztettségi érzéseid idővel szűnni fognak. Kitartást! 😉
Köszönöm:)
Úgy érzem ma magam, mint gyerekkoromban, bűntudatot, hogy megszülettem, úgy érzem, nem érdemlem meg a jót, lenne egy csomó dolgom, de nincs kedvem egyikhez sem.:(…..nem érzem magam szabadnak, félek azt csinálni, amit szeretnék, van akinek ezt köszönhetem, ezt az érzést. Rám telepszenek az elvárásai. Rabszolgának érzem magam, nem egy szabad embernek, pedig örülnöm kéne, hogy nem vmi bocs szar országban élek, ahol nagy a nyomorúság. Viszont emiatt is bűntudatom van, hogy miért kell másnak szenvednie, én meg miért nem tudom élvezni azt, ami van és az a fura, hogy már gyerekként is ezt éreztem, de miért?? A nagy elvárások miatt vagy miért?
muszáj nekem gyógyszert szednem?….néha úgy érzem, nem akarom bevenni, mert nem érzem szükségét, citalopram amúgy….na majd az okos pszichiáter megmondja:)
Ez olyan, mintha én írtam volna. Dettó ugyanez… 🙁
Most se azt csinálom, amihez igazán kedvem lenne.