II. Orvosok és Betege(i)k (15)

Orvosok és Betege(i)k

Lassan két éve nem voltam dokinál…

egyszerűen lehetetlenség bejutni hozzá. Ha mégis, akkor szó szerint a fél napot ott kell tölteni érkezzen az ember akármikor… A vicces az hogy már egy recept felíratás is több óra. Már csak emiatt szoktam menni. Legutóbb mikor mentem volna a gyógyszerért, gondoltam elmegyek hamarabb egyúttal beszélgetünk is, úgyis régen voltam… 3 óra várakozás után derült ki hogy ma mégsem jön be… ez nem egyszer előfordult már, addigra minimum harmincan voltunk ott… De az sem lehet meglepetés sokaknak hogy nyitás előtt 1 órával, már vagy 10-en álltak sorba előttem, én meg gondoltam dejó első leszek, hamar végzek majd. Persze mindenki háborgott hogy hogy mehet ez így, miért nem szólt előre, másnap fog-e jönni? Hát azt ők nem tudják előre (mármint ez volt az asszisztensek válasza) Csak aznap derül ki mindig…klassz. Azóta még inkább hanyagolom…egyébként is mit érnék vele, a gondjaimat nem tudja megoldani, csak elmondom mi bánt, meghallgat…Ami persze jó, megkönyebbülés, de ez kevés ahoz hogy igazán változzanak a dolgok. A legszomorúbb dolog az hogy a legtöbb embernek (aki anyagilag nincsen eleresztve) marad a gyógyszer és az hogy oldd meg magadnak a problémádat… A terápiák amik segítenének fizetősek… Nehogy azt várd már, mint a tv-ben hogy segítenek szembenézni a félelmeddel, összeülni körben, megvitatni a dolgokat, majd fokozatosan hozzászoktatni magadat a félelem tárgyához…. Nem…az drága.

Szedd a gyógyszert, oldd meg magadnak ha tudod…
 Egyszer, évekkel ezelőtt kaptam egy pirulát amit ő írt fel, akkor még nem voltam nagyon képben a dolgokkal, rajta volt a leírásán hogy nem lehet szedni azzal a másikkal amit éppen előte vettem be, talán coldrex és a kettő üti egymást. Próbáltam hívni telefonon megkérdezni hogy mi legyen, lehet-e probléma, nem tudtam elérni… Rá merészeltem írni, a közösségi oldalon (volt iwiw-en)… semmi mást nem kérdeztem csak udvariasan hogy sajnálom hogy itt zavarom de mi a teendő mivel mindkettő elengedhetetlen. Nemsokára jött a válasz hogy de hát neki ezt nem fizeti senki ha itt most válaszolna… kb ennyi (nem is mondta meg mit tegyek), talán még az hogy kérjek időpontot valamikorra.Hozzáteszem, itt az időpont sem jelent semmit, sok embernek ugyanazt az órát-percet adják meg. Magyarul:

Ugyanúgy ott kell tölteni a fél napot…

Szerző:

Belépett: 9 év

HellStone

Blog kommentek: 285Blog bejegyzések: 18Regisztráció: 10-02-2015

8 gondolat erről: “II. Orvosok és Betege(i)k (15)”

  1. Én szerencsére megtaláltam az orvosom, teljesen véletlenül a kórházban. A sors küldte hozzám. Először azt hittem egy beteghordó, mert a bemutatkozásnál a dr-t nem tette a neve elé, és köpeny nélkül volt. Felkapta a kórházi táskámat és bevitte egy szobába, 

    Maximálisan türelmes, empatikus. Igaz nem sokat szívom a vérét már, de amikor a kórházban voltam, minden nap 1-1,5 órát csak velem beszélgetett. 

    Arról nem tehet, hogy nekem az antidepresszánsok nem hatnak, a hiba az én készülékemben van.

  2. „A sors küldte hozzám” – Így van, nincsenek véletlenek.

    Igazából rájöttem, ugyan jó kibeszélni dolgokat az orvossal, vagy bárkivel, de a problémánkat (véglegesen) nem tudja megoldani, nekünk kell tenni érte… emiatt nem probléma hogy régóta nem tudtam vele találkozni… Tudom mi a fő problémám amin csak én tudok valahogyan segíteni. A gyógyszer hozzásegíthet, de a problémát az sem oldja meg.

  3. Engem inkább az szomorít el hogy mindenkit tömködnek gyógyszerrel, és nincs pénz a terápiákra… csak magánrendelésen súlyos tízezrekért… A gyógyszer pedig sok esetben csak ront az egészen, mellékhatások, újabb problémák, stb stb….

  4. Sajnos ez így van. Pedig hosszú távon a terápia lenne a megoldás legtöbbünknek. TB finanszírozott!!!! Mivel ezek a betegségek nem mérhetőek mint egy vérnyomás, vagy szérum vas, a gyógyszerekkel is csak megy a találgatás, a hatásmechanizmusukat illetően.A szerotonin nem mérhető, hogy kinek hány kiló van, hogy változik és mitől…..

Írj megjegyzést