Hogy eljussak az ablaktól az ágyig
Dél van-közli komolykodva a közrádió.
Más ilyenkor már könyvel, ás, vagy adatrögzít.
Lehetnék egy banki senki, árulhatnék eperfagyit,
vagy intézhetném a csőcserét- lehetnék én is csőcselék.
De mi még csak most ébredünk.
Nesz-és meztelenül húzom el a függönyt,- úgyse lát be senki-,
mondjuk így meg nekem lehet elöl-hátul belátni,
de különben a mi szerelmünk „az csak olyan baráti”, az előnyös szemszög nálam sose szempont.
Ütvefúró, állvány, lapostető (ű-vel se kellemesebb),
térfigyelő, férfierő, a teraszon hervadt virág
-ennyi ablakomból a világ.
Csüggesztő látvány a hegesztő kőművesbrigád,
mégis teljes reggeli merevséggel ölelsz hátulról magadhoz,
„pedig már dél van.”
És megint más alsónadrág gyűrődött alám az éjjel,
adódna a rím, hogy kéjjel.
És fülembe megint más hang duruzsolja áhítattal,
mint reggeli imát,
feküdj hasra bébi, úgy szűkebb a …
látóterünk.
Kopott konyhakredencemen háromnapos sütemény,
Add ide most. „Egy tízesről” nem kell feladóvevény.
Megint háttal simulok rád, mint Krisztus a keresztfára,
na de hogyhogy itt maradtál mégis egész éjszakára?
Szerző:
1 gondolat erről: “Hogy eljussak az ablaktól az ágyig”