Hogy eljussak az ablaktól az ágyig

Hogy eljussak az ablaktól az ágyig

Dél van
-közli komolykodva a közrádió.

Más ilyenkor már könyvel, ás, vagy adatrögzít.
Lehetnék egy banki senki, árulhatnék eperfagyit,
vagy intézhetném a csőcserét- lehetnék én is csőcselék.

De mi még csak most ébredünk.
Nesz-és meztelenül húzom el a függönyt,- úgyse lát be senki-,
mondjuk így meg nekem lehet elöl-hátul belátni,
de különben a mi szerelmünk „az csak olyan baráti”,                                                            az előnyös szemszög nálam sose szempont.

 Ütvefúró, állvány, lapostető (ű-vel se kellemesebb),
térfigyelő, férfierő, a teraszon hervadt virág
-ennyi ablakomból a világ.
Csüggesztő látvány a hegesztő kőművesbrigád,
mégis teljes reggeli merevséggel ölelsz hátulról magadhoz,
„pedig már dél van.”
És megint más alsónadrág gyűrődött alám az éjjel,
adódna a rím, hogy kéjjel.
És fülembe megint más hang duruzsolja áhítattal,
mint reggeli imát,
feküdj hasra bébi, úgy szűkebb a …
látóterünk.

Kopott konyhakredencemen háromnapos sütemény,
Add ide most. „Egy tízesről” nem kell feladóvevény.
Megint háttal simulok rád, mint Krisztus a keresztfára,
na de hogyhogy itt maradtál mégis egész éjszakára?

 

Szerző:

Belépett: 4 hónap

accatone

Blog kommentek: 1081Blog bejegyzések: 45Regisztráció: 2011. 05. 20.

1 gondolat erről: “Hogy eljussak az ablaktól az ágyig”

  1.   Szerettem este a számban, széles, szemszínű ágyban, szaladtam-maradtam, messzire vittelek, miért, miért nem szedtelek, vettelek? 🙂 Szeretve szopogat szétterült szenvedélyt, szétszedett szíveknek szerezve engedélyt, merengve, szerte-tér, engeeem? Nem értem mér’, belém mar, fölkavar, elzavar, túl hamar!  Szólj szelíden, színlelve! Szepegj még fülembe, szelíd szép szőkeség, szemenszedett szürke ég, színültig csalárdság, mosolygó rokonság, ami volt, szétszaladt, röpke pár perc alatt, szemlátomást nem kellek, szépen alád szédelgek, szakaszosan szépenszólsz, József körút huszonnyolc, de ki bírja ezt ép ésszel?
    Szlopáljunk szeszt két kézzel! Szívva, szóval szétesve, szárnyalva, szenvedve-szép este! Sillitoe szép könyvét szemlélve, tőled szép szavakat remélve, szivárvány színei, zilált vágy hívei, szajhák széthullt szívei, szemérem szétázott ajkai, szerelem szenvedő rabjai, szélárnyék vagy!  Te vagy a szél is… Szerencsém egyszerre veszély is, véd is. (:

Írj megjegyzést