Álmok
Mostanság ismét egész kerek történeteket álmodom össze éjjelenként, amit reggelre sem felejtek el. Nálam ez a jelenség mindig jellemző volt, depresszió esetén viszont rendkívüli mértékben felfokozódik.
A legmélyebb letargiában némi kompenzációt jelentett az akár kívánságra jelentkező szép, színes álmok. Csak erősen rá kellett valamely helyszínre gondolni elalvás előtt, szinte biztosan megjelent álmomban.
A mostaniak nem rendelésre jönnek, de sokszor bonyolult cselekmény, változatos környezet jellemzi őket. Közrejátszhat a létrejöttükben a karácsony óta elolvasott kb. 2000 oldalnyi könyv is. A szokásos év végi szabadságomat most a hétvégi munka kompenzációjának és a hóhelyzetnek köszönthetően újabb 5 napos pihenés-sel tudtam megnyújtani. Naponta legalább 1 oldalt leírok, kevesebbet nem engedek meg magamnak, mert hamar eluralkodik rajtam a restség.
Medvevadászat formalinnal
1. snitt
Hatalmas fák közt kanyarog a homokos medrű folyó, kristálytiszta vizében a fenék erős nap-sütésben tündököl, kavargó vízfodrok fénytánca vetül rá. Társaimmal önfeledten lubickolok a habokban, hagyom magam az árral sodorni. A meredek partra sűrű aljnövényzet hajlik rá, egy helyütt embernyi szélességben sárga agyagos színű ösvény vezet be az erdő mélyére, felkeltve a figyelmemet. Szeretném felderíteni a rengeteget. Egyik fürdőző figyelmeztet:
– Vigyázz az ösvénnyel, barátom, könnyen szembetalálhatod magad nagyra nőtt barna-medvékkel!
– Én azért még is mennék, majd viszek magammal fegyvert veszély esetére. – válaszolom neki nyugodtan.
Mint köztudomású, medvék ellen leghatásosabb nyakon önteni őket formalinnal, attól mind-járt megdöglenek. A kezemben megjelenik egy horganyzott vödör, tele a méregerős szúrós szagú folyadékkal, így hát bátran vághatok neki az érdekesnek ígérkező túrának.
2. snitt
Sokemeletes épületben várunk a medvekomára, egy keskeny lépcsőházban, alulról számítunk érkezésére, ami nem marad el. Már lendül is a vödör, loccsan a formalin, de a büdös dög nem félreugrik!
Rémülten eredünk a menekülő nyomába, ha nem kapjuk el időben, bármikor ránk támadhat később, amikor nem számítunk rá.
3. snitt
Az egyik szobában odajön hozzánk a medve, a lábunkhoz dörgölőzik. Megsimogatjuk, köz-ben dorombol.
– Te! Nem kéne mégis kinyiffantani? A medvék alattomosak, nincs semmi előjele náluk a támadásnak! – veti közbe egyikünk.
– Igazad van! – válaszolom neki, ismét tele vödör löttyel felszerelkezve.
Hirtelen mozdulattal ráöntöm az egészet, szegénynek esélye sincs védekezni. Fájdalmasan felordít, a szeméhez kap, majd egy percen belül holtan rogy össze.
Szökés a lágerből{1}{2}{3}{5}
1. snitt
Áramjárta tüskésdrót kerítés tövében hasalok, megtermett csípőfogóval a kezemben, az alsó két-három huzalt átvágom, hogy átbújhassak alatta. Szerencsére azonnal nem vesznek észre, pár méter után bevetem magam a magas gazba, itt már biztonságban vagyok.
2. snitt
Egy szűk alagúton csúszom lefelé, bele egy óriás alumínium tejesköcsögbe, a mennyezeten átvezetett csövön keresztül. Így nem láthatnak meg a tejüzem dolgozói. Csöndben kell ma-radnom, hogy meg se hallhassanak. A szomszéd helyiségből egy munkásnő, piros pöttyös kendőben, kék overallban beszélget az idősebb őszes hajú művezetővel:
– Mintha zörgést hallottam volna a közelben. – mondja a férfi.
– Én nem hallottam semmit főnök Úr. – válaszol a nő.
– Eh, nem lehet bírni már ezt a sok izgalmat, szöknek a foglyok a táborból, azt hallottam, az oroszok is nemsokára ideérnek. El nem tudom képzelni, mi lesz velünk akkor.
3. snitt
A közeli erdőben sekély vizű tó partján önfeledt strandolók napoznak a háború ellenére. Le-dobom magamról a ruhát, élvezem a langyos vizet, egyre beljebb megyek, hátha mélyebb vízre akadok, ahol könnyebb úszni. Tetszik nekem ez az FKK strand, a németek hála isten-nek mentesek minden prüdériától, így nem kell ruhában fürödni, mint sok vaskalapos bigott keresztény országban.
4. snitt
Végre mélyebb részre érek, tempósan úszom, amikor szembekerülök egy szőke lánnyal, ő is meztelen. Lenyúlok a lába közé, valami kopasztott tyúkmellszerű dolgot tapintok ki, síkos a nyálkától. Átölelem a vízben, a farkam behatol a hüvelyébe. Megijed, hátha terhes lesz.
– Nem kell aggódni, nem fogok kilövellni, csak pár percig így maradnánk összeforrva. Jobb ez, mint pár másodpercnyi gyönyör.
5. snitt
Több méteres 1 cm átmérőjű fúróval egy föld alatti rejtekhelyet kutatunk helybeli lakosokkal. A fúrót kihúzzuk, a lukon át megpillantom a lenti üreget. Gyorsan kiásatom a földet, egy ke-rek csatornafedél bukkan elő, gyorsan félrehúzzuk. A vaslétrán leereszkedünk a mélybe. Több egymásba nyíló szoba tárul a szemünk elő, tele nagy cserepekben egészséges növények zöldellnek.
– Amit látunk, apám időgépe segítségével megőrzött már régóta kihalt növények példányai. – tájékoztatom a többieket.
Kinyitom a fal mellet sorakozó öltözőszekrények ajtait sorban egymás után. Mindegyikben egy-egy facsemete volt dézsába ültetve, levelesen, üdén. Közben időgép-mobiltelefonon fel-hívom apámat. Mi valójában vendégei vagyunk ennek a kornak, ezer évvel későbbről szár-mazunk. Időutazás során, egy szerencsétlen véletlen miatt kerültem a táborba, ahonnan a fej-lett technika segítségével szöktem meg – gondolom közben, mintegy saját magamnak elme-sélve az ezer évvel későbbi múltamat. Sorra eszembe jutnak a gondterhes jövő eseményei, elkeseredett küzdelmünk a hevesen támadó szaporodni is képes műanyag téglalapokkal. Apám és én vállvetve harcoltunk fogni kis fürge vadászűrhajóinkkal.
P. Pista márványpalotája{6}
Előzmény:
Hévízen, a nyaralónkkal szemben lakik P. Pista a feleségével, és két gyerekével. Mindketten szállodában dolgoznak, a ház tetőterét nyaranta kiadják német turistáknak. Egy éve hozzáépí-tettek még három apartmant az egyébként sem kicsi házhoz, hogy növeljék a bevételt.
1. snitt
Megérkezem Hévízre, a szomszéd építkezése közben igen előrehaladott állapotba került. Szürke betonpillérek, vasbeton födémek készültek el a hatalmas épületből. Művelődési házat épít, mondta. Körüljárjuk a nyers épületszerkezeteket, az emeletre is felmegyünk. Középütt nagy átrium található, hátul hatalmas színházterem.
2. snitt
Az elkészült épület előtt állok, monumentális hatást kelt, a frontoldal akárha *****-os szállo-da portája lenne. A falakat kívül belül vörös márvány borítja, akárcsak a padlózatot.
Pista bevezet a nagyterembe. Erősen lejtős padlója van, fényes dekoritlemezzel burkolva, alig lehet rajta elesés nélkül menni. Egymástól 1 méteres távolságra nagyméretű műanyag székek vannak a padlóhoz rögzítve, ezekbe kapaszkodva lehet a nézőnek a helyére navigálni.
Farkasvadászat az óceánjáró hajón{4}
1. snitt
Trópusi kikötőben, sekély vízben úszkál föl, s alá a nagy luxushajó. 3 vagy 4 emelet magas lakófedélzete van, a belső beosztása megegyezik a veszprémi egyetemi kollégiuméval, a sár-gára festett folyosók, a szürke linóleumpadló, faerezetű szobaajtók, minden szinte teljesen megegyezik. Hírt kapunk róla, hogy a szobákban vérszomjas farkasok dühöngnek, a mi fel-adatunk leszámolni velük.
2. snitt
Felfegyverkezünk a vadászatra, óriás húsvilla, szép díszes, faragott aganccsal burkolt reflexíj, dárdák, kések tömkelegéből választhatunk magunknak tetszésünk szerint. Én egy gyomkibö-kővel ötvözött íjat választok magamnak (az íj egyik vége lapos vasban végződik, amivel a gyermekláncfű töveket szoktuk a fűből kiböködni), de egyelőre nem merek bemenni. Az első csoport már keményen küzd, halálos áldozatok is vannak. Az egyik alacsony növésű évfo-lyamtársamnak kezét, lábát lerágták az ordasok, elvérzett szegény.
3. snitt
A hajó orrában kimegyek a fedélzetre, szép napsütéses idő fogad, középen van a fürdőmeden-ce, feneke nincs, a tengervíz tölti ki. Korlát veszi körül, nehogy valaki viharban beleessen. Egy meghatározatlan kinézetű lány támaszkodik ott, nézi a vizet (az álom nem alkot neki ha-tározott testet, csak a betöltött szerepe számít inkább). Én is lepillantok, megdöbbenve látom, hogy időnként a tengerfenéken a vadászat áldozatainak tetemei fölött megy el a hajó, elmosó-dott ember alakú bőrszínű foltoknak látszanak a testek.
– Nem tudom, a kapitány miért nem ad parancsot a nyílt tengerre való kifutásra, miért kell itt helyben körözve a hullákat néznünk. Olyan borzasztó látvány! – szólít meg a lány.
4. snitt
Vége van a vadászatnak, én végül nem kerültem be egyik farkasos szobába se, csak társaim elbeszéléséből tudom meg az eseményeket. Ahogy mesélnek, mégis tényleges álomélmény-ként érzékelem a megtörténteket:
A farkasok meglepően szelíden viselkedtek, nyalogatták a kezemet, oda dörgölődzködtek a nadrágszárunkhoz. Akárha házikedvenc kutyák lettek volna (huskyszerű megjelenésük volt). Teljesen váratlanul támadtak ránk, nagy darabokat kiharapva társaim fenekéből. Pánikszerű-en estünk nekik a szúrófegyverekkel, lőttük rájuk nyilainkat, mindegyszálig felkoncoltuk őket.
5. snitt
A kapitány kajütje előtt állok, ő szegény mindkét lábát elveszítette a harcban. Tolókocsijában üldögél:
– Nyugdíjaztak, és megengedték, hogy mint hadirokkant a szobámban tölthetem hátralévő életemet. – mondja az öreg.
Belépek a kajütbe, tágas, mintegy 20 négyzetméteres helyiség, nagy a belmagassága, a hajó orra felé néző hatalmas ablakai vannak. Középen kényelmes fotelok, kanapé, nyugágy, író-asztal, a falak mentén könyvespolcok húzódnak. Inkább nappali szoba benyomását kelti, mint hajókabinét.
6. snitt
A kapitány és én beszélgetünk a kabinban. Ő kényelmesen fekszik a nyugágyban, kezében egy hordozható tévével, én egy fotelban terpeszkedem el.
– Látod, még tévét is adtak, kényelmes életem lesz öregkoromra, az ablakon kinézve látom a tengert, alattam a vén hajó ring a vízen. Nekem már furcsa lenne a szárazföldön élni, biztos tengeribetegséget kapnék a mozdulatlanságtól?
A buszmenetrend és az élelmiszer bolthálózat keresztezése
Lassan sétálok a belső utcán befelé, kereszteződéshez érek, enyhén balra felvezet az út a dombra, jobbra haladok tovább. Be akarok menni egy vegyesboltba, valamit vennem kell (hogy mit, azt nem tudom meg az álomból). Az utca bal oldalán több bolt is van, lakóházak hátsó részén elbújva találhatók az üzlethelyiségek. Cégtábla nem utal sehol erre, ha meg aka-rom találni valamelyiket, meg kell számolni a házakat a kanyartól kezdve. Ahányadikban bolt található, abban az órában indul tőlünk autóbusz Zalaegerszegre.
Vizslatom a házakat, közben beesteledett, a lakók felkapcsolták a bejáratok közelében a külső világítást. Akárhogy nézem, egy helyen sem akadok boltra?
Felhőkarcoló építés
Belépek egy épülő magasház sokadik emeletére. A betonváz már elkészült, a burkoló szerelé-si, homlokzatüvegezési munkák még készülnek. A hiányzó üvegfalak helyén deszkakorlát óv a leeséstől, fóliázás a huzattól esőtől. Éppen ebédszünetet tartanak az építőmunkások, ebédjü-ket már megették. Koszos kék munkaruhájukban a csupasz betonon elhelyezett ócska heverő-kön, kanapékon eldőlve alszanak, hajléktalan benyomását keltve. Óvatosan elmegyek mellet-tük, nehogy fölébredjenek, a fóliázott ablakhoz lépek. Lenézek a mélybe, megrettenek a szé-dítő magasságtól? (Amikor odaérek, a fólia már nincs a helyén, szabad a kilátás.)
Jenő bá vonatozik
Beszélgetünk hosszasan Jenő bácsival, a téma homályba vész, az álom szempontjából lényeg-telen. Az öreg elbúcsúzik tőlünk:
– Mindjárt indul a vonatom, sietnem kell, szervusztok!
Tőle telhetően szalad az éppen beérkező vonat elé. Széles utcán látjuk távolodó alakját, ahogy egyre kisebbedik. Az utca két oldalán 1-2 emeletes, régi magas építésű polgárházak állnak. Az utca egyik oldalán vasúti sínek, kis vasútállomás. A sínekkel ellentétes oldalra ut-cai turistaszállító, nyitott oldalú vontatmány érkezik három kocsival (dottó). Jenő bá fel akar szállni rá, ezért odakiáltok hozzá:
– Ne arra szálljon Jenő bácsi, az nem igazi vonat, csak úgy néz ki! Mindjárt érkezik a való-di szerelvény is!
Lassan begördül vonata, megáll, Jenő bá nehézkesen felmászik a lépcsőn. Becsukja az ajtót, a mozdony hirtelen lökéssel mozgásba lendül, a dottó már azóta messze jár, nem is látni?
Végtelen zuhanás
Mély kútba zuhanok, szürke oldalfalak suhannak el mellettem, a kút fenekén derengő, kavar-gó, gyöngyházfényű köd látszik. Közeledem feléje, rettegek a becsapódástól, de a ködön átes-ve folytatódok az aláhullás, félelmetes, de ugyanakkor élvezetes esés a pokol mélyére?
Az alábbi álmok január 11-ére virradó éjszaka estek meg velem, részben összefüggő, részint teljesen különálló történeteket alkotnak. Valamennyire sajnos nem emlékszem, a memóriám erőltetésével valamit azért sikerült visszahoznom belőle.
Örökélet a palackban
1. snitt
Fejjel lefelé függök egy hatalmas terem plafonján, belmagassága legalább 10 m. Nyers beton szerkezet, mindenféle fedőréteg, burkolat nélkül. Félhomály uralkodik, semleges hőmérséklet, mások is lógnak mellettem, beszélgetünk. Szavaikból azt veszem ki, tulajdonképpen be va-gyunk zárva egy üvegpalackba. Szellemek lennénk? Mindenesetre nem szenvedünk a bezárt-ságtól, kellemesen telik az idő, amíg fel nem tűnik valami ellenséges nő, akinek ármánykodá-sa ellen minduntalan harcolni kell. A részleteket már elfelejtettem?
2. snitt
Többen feljutunk egy dombon/hegyen álló épület tetőteraszára, szép lankás, dombos, zöldellő táj vesz körül. Langyos szellő borzolja hajunk, a boldog megelégedettség érzése tölt el, mind-nyájan elnyertük a hallhatatlanságát, semmi rossz nem érhet már soha többé bennünk. Szóra-kozottan ledobok a mellettem lévő üres díszmedencébe két műanyag csipeszt amikor hirtelen zaj hallatszik alulról, a gonosz nő akar megfosztani a zsengécske örökléttől. Elölről kezdődik a küzdelem?
A kétlábú hörcsög
Lehajolok a fűbe, döglött patkányt veszek kézbe, szeme üveges, a teste merev és pehelyköny-nyű, a száraz levegőn mumifikálódott. Meghökkenten nézem, csodálkozom, az állatpreparáto-rok mit vacakolnak annyit a konzerválással és kitöméssel, amikor íme: a természet egymaga elintéz szerencsés esetben mindent. Simogatom a szőrét, kellemes tapintása van, de a merev-sége, könnyűsége plüssállat érzetét kelti. Jó lesz majd valami dísztárgynak, csak előbb le kell tépni a lábait, nehogy a hegyes körmei sérülést okozzanak. Az első két mancsát egy könnyed mozdulattal leválasztom a helyéről, mint valami termést a száráról, az állatot beleteszem egy fűvel bélelt kosárkába. Pár perc múlva visszatérek, nézem a mozdulatlan dögöt, amint lassan mozgatja a fejét, pislog, lélegzik, fürgén kimászik a kosár fenekéről, beszalad egy közeli bo-korba. Döbbenten értékelem át korábbi biztosnak hitt megállapításaimat: nem kiszáradt hulla, hanem merevre fagyott, hibernálódott élő állat lábait téptem ki az imént. Vajon magához térve micsoda iszonyú fájdalma lehetett? Jelét mindenesetre nem mutatta, hangot nem adott, moz-gása sem volt rendellenes amikor lelépett?
A bálna: a hajótöröttek megmentője
Tempósan úszom az óceánban, előttem hatalmas bálna háta mutatja az utat a szárazföld felé. Tudományos ismeretterjesztő film narrációját hallgatom közben:
– A bálnák hihetetlen érzékenységgel akadnak rá a vízbe esett hajótöröttekre, látniuk sem kell őket, a végtagok keltette hullámzásból tudják hogy segítségre szoruló áldozattal van dolguk, nem a tengeri élővilág megszokott példányával. Azonnal följönnek a felszínre, iránymutatásul az ember számára, merre kell úsznia, ugyanakkor pihenőhely az úszásban megfáradtnak.
Boldog elégedettséggel nyugtázom, micsoda nagy jellemek ezek a hatalmas testű állatok: év-százados kegyetlen vadászatot nem bosszúszomj, hanem szelíd barátság követi náluk, meg-mentik őseik gyilkosának fiait?
Könnyek a kihalt emberszabásúért
Kertünkben nagy mogyoróbokor áll, legalább 1 m átmérőjű a tövénél. Közvetlen mögötte, a szomszéd ház lábánál furcsa afrikai bennszülöttre emlékeztető lény kuporog, fülében növényi termésből készült dísz. Fajának utolsó élő példánya, társait az ember irtotta ki, nem törődve a csaknem emberi értelmű faj sorsával, amely akár a jövőben vele egyenlő társa is lehetett volna a civilizáció építésében. Most már örökre elveszet a lehetőség. Keservesen sírok bánatomban, vigasztalhatatlan vagyok. Hamarosan felébredek, megtapogatom a szememet, nedves a könnytől
Felhasznált irodalom
Az alábbi felsorolás a december 20. óta elolvasott könyvek listája, feltehetően közrejátszottak az álmok létrejöttében. Nem tudtam ellenállni az ötletnek, hogy beszámolómnak tudományos munka látszatát adjam, tartalomjegyzék, lábjegyzet, irodalomjegyzék kialakításával.
{1} KERTÉSZ IMRE (1975): Sortalanság. Magvető Budapest.
{2} KERTÉSZ IMRE (1977): Nyomkereső, Detektívtörténet. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest.
{3} SHEENARD, ANTHONY (2000): A fekete sárkány testvériség. Cherubion Könyvkiadó Debrecen.
{5} JESZENSZKY IVÁN (2002): Kitelepítettek. Alterra Svájci-Magyar Kiadó Kft. Budapest.
{6} JORDAN, ROBERT (2001): A káosz ura (Az idő kereke sorozat). Beholder Kiadó Budapest.
{10}VALLEJO-NÁGERA, DR. HUAN ANTONIO (?): Szemtől szemben a depresszióval. Háttér Kiadó Budapest.
{9} CSORDÁS EÖRS (2001): Párbeszéd az iszlámmal. Szent István Társulat Budapest.
{8} SAKMYSTER, THOMAS (2001,1994): Admirális fehér lovon.(188 oldalig elolvasva) Helikon Kiadó.
{7} PAP JÁNOS (2002): Hang-ember-hang. Vince Kiadó Budapest.