Ezúttal nem egy cikket fordítunk le nektek, hanem beszámolok az orvosi sajtó megállapításairól.
1. A Karácsonyt (és más ünnepeket) a média (filmek, tv, újságok) többnyire úgy mutatják be, mint tökéletes, boldog eseményt, amelyet az ember családja körében tölt el, és csak úgy ragyognak az arcok, a fa, az ünnepi asztal, az ajándékok.
Ez a kép hamis. A Karácsony egyre több — egyébként nem depressziós vagy szorongós — ember számára extrém stressz és szorongás időszaka, amely az ünnep napjain komoly depressziót is kiválthat. A lelkisegély telefonok izzanak.
A Karácsonyt nagyon sokan töltik egyedül, nekik különösen nehéz.
De nem könnyű azoknak sem, akik a fárasztó rokonlátogatások során idegesítő rokonokkal találkoznak, és rájönnek, mennyire nincs közük hozzájuk, milyen kellemetlenek, vagy egyenesen: tulajdonképpen mennyire utáljuk egymást. Take it easy — ez a tanács. És gondold meg, nyugodtan hivatkozz valami betegségre, ha előre tudod, hogy kellemetlen lesz az egész.
A Karácsonyt a kényszerű ajándékadással, sütés-főzéssel azonosítjuk. Ez is tévedés. Sokan, egyre többen, döntenek úgy, hogy az egész ajándék-mizéria hülyeség. Inkább elutaznak valami békés helyre, a barátaikkal, vagy a szűk családdal.
A Karácsony eredetileg örömünnep: a téli napforduló. Gondoljatok arra, hogy a napok mostantól hosszabbodnak, a sötétséget egyre inkább visszaszorítja a fény. Jézus születése, ha valaki nem vallásos, a fény születéseként is értelmezhető.
A Karácsony, az éjféli mise tradíciója szerint, amelyet a napforduló tradíciója alapoz meg, az elmélkedés és az újjászületés pillanata. Ha gospel dalokat hallgatok, hallhatjátok a fájdalom és az öröm váltakozását. A Karácsony alkalom arra, hogy nyugodtan tűnődjetek fájdalmakon és örömökön. A „happy family” körítés csak a fogyasztói társadalom találmánya.
Gondoljatok arra, hogy nemcsak „boldog”, hanem „békés” ünnepet is kívánunk. A béke lelki egyensúly, türelem és erő, hogy a legfájdalmasabb kapcsolatokban is empatikusak maradjunk. Az emberek nem túl kiegyensúlyozott és békés természetű lények — általában. A békéhez és az egyensúlyhoz erőfeszítés kell. Nem csoda, hogy a békét „kívánni” kell. Ne legyen senkinek lelkifurdalása, ha nem békességet, hanem zaklatottságot érez.
Ezek után:
Legyen szép ünnepetek!