Hess innen, Hatalom!

A könny végül erőt ad, nincsen több Uralom,

nem hódolok többé be, Hess innen, Hatalom!

Egy nő és az anya képe kiszámíthatatlan,

a lélek kemény, sebe felszakíthatatlan,

fáj a létezés, magányos tévelygés,

de nem lesz több Uralom! Nem lesz több Hatalom!

Minden érzékem tisztán csakis azon,

ki őszinte, nem bánt, kit engedhetek át falamon.

Aki bántott, többedszerre osztott,

a régi kapcsolat bizalmatlanság szálaira foszlott,

és kiszámíthatatlan mikor; kikattan és az Uralom,

épp olyan mint a biológiai oldalon.

A minta heveny görcsökben ismétlődik újra,

a természet a régi szeleket fújja,

fáj, gyomrod és szíved, hisz élve holtak benned,

oroszlánként üvöltöd át a ketrecen :

Nem lesz több Uralom!

Nem lesz több Hatalom!