20 évet éltem egy bántalmazó házasságban. Nincs még vége, kemény válóper zajlik, a volt férjem által az elmúlt években felvonultatott pszichés hadviselés arzenálja csak ízelítő volt ahhoz képest, amit most felhoz. A gyerekeim érzelmi bántalmazása, majd manipulálása, fenyegetés, zsarolás, határsértés, minden, ami létezik, és ami megfoghatatlan, bizonyíthatatlan és – by the way – közel elviselhetetlen. De mégis ki kell bírni, mert a 3 gyermekemért végig kell csinálni. Kérdés, ha sikerül őket ellenem fordítania, akkor van-e értelme? Hiszen miattuk csinálom az egészet. Ha későn is ébredtem rá, mi történik velem – velünk. Elolvastam Bánky György „nagyszerű” könyvét – azt kell mondjam, életmentő olvasmány volt. És utána még sok másik, és egy jó szakember, aki rávilágított, nem velem van a nagyobb baj – noha velem is van, nyilván, hiszen hagytam magam és a gyerekeket belefutni egy ilyen spirálba…..
Az ügyvédnőm – sokat látott, 60 körüli, nem kell nagy köröket futni, 3 mondatból levágja, mi a helyzet – azt mondja: „Értem. A gyerekekkel zsarolja magát.” – és ezzel a már 2 éve zajló bírósági civakodás lényegét fogta meg, hogy egy anya a gyerekein keresztük mindenre rávehető, értük mindent elvisel. Nem tudom, így kell-e. Mi ebből a kiút. Nekik hogy lenne jobb?
Szerző:
Ha értelmes gyerekek, akkor nehezen tudja ellened fordítani őket.
Nincs esetleg egy másik pasi, barát, aki lelki támogatást tudna adni?